2010. június 17., csütörtök

Nekem a Balaton a riviéra...


...napozni ott szeretek, a homokon.
Na jó, ez nem teljesen igaz, mert én a Riviéráért is odáig vagyok, ráadásul nekem a Buona sera is mást jelent, mint a Jó estét...:)
De azért nagyon szeretem ezt a számot, és a Balaton is jócskán hozzánőtt a szívemhez. És mi tagadás, egyszerűen gyönyörű, minden évszakban!
Szerencsés vagyok, mert apósomék révén mindig van hely, ahova mehetünk, ha a Balaton felé vesszük az irányt. Ráadásul minden évben legalább egyszer átmegyünk Badacsonyba és nekem ezek a kirándulások nagyon sokat jelentenek!
Tavaly három alkalommal is voltunk Badacsonyban, ami nálunk rekordnak számít, mivel összesen talán 5 hétvégét töltöttünk a Balatonon tavaly nyáron :)



Az idei első kirándulás most hétvégén volt és nem is akármilyenre sikerült! Péntek este érkeztünk a déli partra és reméltük, hogy másnap is olyan jó időnk lesz. Szombaton aztán kipattantunk az ágyból és gyors pakolás után a kikötő felé vettük az irányt, ugyanis ezek a kirándulások bizony hajóval történnek :)



Kitűnő szelünk volt, dőlt is a hajó rendesen, de pont ez volt benne a jó, úgyhogy  kb. egy óra alatt át is értünk Badacsonyba, ahol szépen gyorsan kikötöttünk.



Magával ragadó, ahol egyre közeledik, egyre hatalmasabb lesz a Badacsony, mire odaérsz, egyszerűen megbabonáz! Változatos, mély zöldjeivel, a környezetéből szinte kiugró fehérre meszelt házaival, tüchtig villáival szigorú, mégis kedves látványt nyújt.



Jó érzés messziről felismerni a Szeremley-villát, a Rózsakő éttermet, az alatta lévő étterem hosszú, narancsszínű ponyváját  és igen, a kettő között a kanyar után, igen, mi oda megyünk...hú, de magasan van még mindig :) Jókedvvel alaposan felvértezve indultunk tovább gyalogosan: Irány a hegy! Nem sok turistával találkoztunk, persze, kinek jutna eszébe háromnegyed kettőkor felcaplatni a hegyre? Hát nekünk :) Útközben szinte csak visszafelé tartó, vigyorgó társaságokkal találkoztunk. Iparkodtunk is fölfelé, ami nem a táv miatt kimerítő, hanem mert meredek és a kanyarok miatt nem látod, mennyi van még hátra.

Szerencsére mi már gyakorlottak vagyunk a témában, nem is igen mentünk az Imre pincénél tovább, mert idáig vagyunk kalibrálva...és persze azért is, mert bár voltunk már máshol is, kóstoltunk már máshol is bort, de Imre szürkebarátja számunkra az etalon :)

És a zsíroskenyér...hatalmas karéj igazi kenyér, a zsír finoman sózva, paprikázva, apróra vágott hagymával a tetején...hmmm...egyszerűen tökéletes!



Megnyugvással tölt el, mikor megpillantom a fák takarásában és már csak néhány métert kell megtenni odáig, mégis ezek a legnehezebbek. De aztán végre felérünk, belépünk a kapun, a sarokban boroshordóban leander, a padok között kisebb-nagyobb darálók, talicskában muskátli, fejünk felett szőlőlugas, körülöttünk fenyőfa, az egyszerű, fenyő asztalokon piros kockás terítő, és a bor szódával máris kint van az asztalon, mellé kisvártatva érkezik a már melített zsíros deszka.

Igen, ezért megérte. Minden verítékcseppet azért hullattunk, hogy Imre szürkebarátjával pótoljuk :)



Először természetesen tisztán vesszük magunkhoz a nedűt, majd jöhet a magyarok frissítője, a fröccs. A legenda szerint először a szódát töltjük a pohárba, rá a bort, mivel ha fordítva tesszük, a szódával elrontjuk a bort, így viszont csak feljavítjuk a szódát :)

Tapasztalatom szerint viszont frissítőbb lesz, ha "elrontjuk a bort", mert így a szóda dominál, fordítva viszont a bor letompítja a szóda buborékjait (egybubis lesz :))

Ha ezen problémán sikeresen túljutottunk, már csak azt kell eldöntenünk, hogy kisfröccs vagy nagyfröccs?



Időközben egyre többen bandukoltak felfelé nagy fújtatásokkal. Jött egy fiatal pár is, a csajszi megkérdezte: Ez az?, mire a srác: Nem, ez még nem az. Hát, mi meg kinevettük őket. Tudod, mit mondtam volna neked? - kérdeztem a férjemtől. És ő tudta: De, drágám, ez már AZ! :)



Miután kifújtuk magunkat, gondoltunk mindenkire, aki szeretne most velünk lenni, de nem lehet és megettünk-megittunk mindent, visszafelé vettük az irányt. Mindig elakad a lélegzetem, mikor lefelé menet megpillantom a tavat, hogy lehet ilyen gyönyörű! Mindig más arcát mutatja, mindig meg tud lepni. Ez a kanyar, ami felfelé annyira nehéz, különösen kedves :)



A pasik éppen tárgyalnak valamit:



A kikötőben:





Viszlát Badacsony!








Irány az előre!




Nagyon jó volt, köszönet illeti kedvenc Apósomat és a Férjet :)


13 megjegyzés:

  1. Hmmmmmmmmmmmmmmm... Istenem... Csak itt sóhajtozok...

    Imádom Badacsonyt :-) Csodálatos időtök volt!

    Az a kanyar felfelé, az tényleg gyilkos :-D A kilátóba nem másztatok fel?

    VálaszTörlés
  2. Ááá, nem, mondom, hogy csak addig vagyunk kalibrálva :)Tavaly Pünkösdkor voltunk fent a Rózsakőnél, onnan valami csodás a kilátás :) De pont arról ebszéltünk, hogy egyszer fel kéne mászni oda is. Holnap jön a következő beszámoló, mert ugye két napos volt ez a hétvége is :)

    VálaszTörlés
  3. Badacsony. Évek óta álmodozom róla, hogy majd veszek egy régi lepusztult parasztházat és felújítom... Talán a nyugdíjas éveimet ott töltöm majd :))

    VálaszTörlés
  4. Hajrá! Azért majd szólj, ha megvan :) Tudod én hova mennék? A közelébe, hogy lássam :)
    De nekem ennyi is elég, álmodozni meg korlátlanul lehet!
    Örülök, hogy benéztél :)

    VálaszTörlés
  5. Sziasztok! Ez a "zarándok út" a családban mára már hagyománnyá vált, ebbe a hagyományba csöppent bele az én kis Cserkóm és nagyon örülök, hogy mellettem így megszerette a Balatont és a hajókázást. Számos története van a felefelé útnak, oldalakat tudnék róla mesélni. A lényeg, remélem még sok éven át folytatni tudjuk ezt a családi programot és ki tudja lehet egyszer ott találkozunk és koccintunk egyet. Üdv, a férj!

    VálaszTörlés
  6. Szia! A Férj bejegyzését megint megkaptam mail-ben:)))

    VálaszTörlés
  7. Szia Limara! Bocs, utánanézek :(

    VálaszTörlés
  8. Hello Cicus! Én is remélem! És akkor szutty :) Puszi

    VálaszTörlés
  9. Ez igen! Csodás túra :) és igencsak felemelő kárpótlás a fáradtságért :)
    Balatont mi is szeretjük, igaz, inkább Szárszót és környékét, mert nekünk ott van, ahova menni, és Gyenesdiást Max pompás fagyijáért :)

    VálaszTörlés
  10. Helló!
    Én is megkaptam a Férjét, Limaráét és Tőled kettőt! Bolond ez a blogspot!

    VálaszTörlés
  11. Sziasztok! Sofia, Max: bocsánat, nem direkt hívom fel így magamra a figyelmet :)) A hello cicus egyébként a Férjnek szólt...:)

    VálaszTörlés
  12. Garffyka: köszi, nagyon élveztem :) Jó érzés, ha a Balatonon is otthon érezheted magad, ugye? Pedig nektek közelebb lenne Velence, nem?

    VálaszTörlés