Karácsonyi adománygyűjtés

A Kifőztük csapata nagyot gondolt, összefogtak jónéhány bloggerrel és összehoztak egy a Kifőztük szellemiségét tükröző, igazán sokszínű kiadványt, tele jobbnál jobb karácsonyi, adventi recepttel.

Fizess elő a kiadványra, hogy még az ünnepek előtt felszerelkezhess az év legjobb karácsonyi ötleteivel és merülj el a tervezgetésben azzal a megnyugtató érzéssel, hogy idén Te is segítettél azokon a gyerekeken, akik adományod nélkül korgó gyomorral várnák a Jézuskát...

Hadd mondjam el, milyen jól esett, amikor Szepy a Szépségtárból felkeresett, ugyan tartanék velük egy jó kis recepttel. Azt pedig külön hangsúlyoznom kell, milyen rengeteget dolgoztak ők, az "ős csapat" a kiadvány szerkesztésével és mindannyiunk terelgetésével, az egész közösség kordában tartásával. Köszönöm nekik, hogy gondoltak azokra, akiknek szükségük van egy kis támogatásra, és a kreativitásukkal, példamutató kitartásukkal segítettek!

Szerencsére sokan csatlakoztak a segítők, adományozók táborához, így még a hajrá előtt több, mint 1,5 millió Forint összegyűlt!

A hajrá pedig most kezdődik!

Gyerünk, segíts Te is, hajrá!

A részletekért kattints ide!


Szívmelengető készülődést kívánok!

Chilis babos tortilla

"Ditke" kolléganőm megbízott azzal, hogy keressek neki tuti tortilla-lepény receptet, mivel a nyár eleji tortilla-tekercses bejegyzésem óta heti rendszerességgel kell tortillát produkálnia, és a bevásárlásnál a lepény képviseli a legnagyobb tételt, ami persze pillanatok alatt el is fogy. Ráadásul a hétvégén ugye megint Forma 1 volt, a kaja és a feladat tehát adott volt. Mondhatnám úgyis: Challenge accepted! (ahogy Barney mondaná a kedvenc sorozatunkból a Férjjel)

Nos, már tavasszal utaltam rá, hogy a következő adag saját házi tortilla-lappal fog készülni és ez így is történt azóta minden alkalommal. A család igen, én azonban nem voltam elégedett egyikkel sem, ezért nem is osztottam meg veletek. Viszont azt hiszem, Edit a héten végre házi sütésű tortillával örvendezteti meg a fiúkat :) Gyanítom dupla adaggal...

 

A tortillához (6-8 db vagy 12 kicsi):

30 dkg finomliszt (lehet fele kukoricaliszttel is)

2 tk szódabikarbóna (az eredeti 1/2 cs sütőport ír)

1 tk só

4 ek olaj

2,5-3 dl víz

A vizet fokozatosan adagolva tésztát gyúrok, gombóccá formálom, félreteszem min. 15 percre. A kívánt 6-8 vagy 12 darabba szedem, gombócozom, kinyújtom. A lényeg, hogy ne legyen túl vékony, kb. 3-5 mm-es, mert könnyen eltörik. Felforrósított serpenyőben vagy vaslapon oldalanként 1-1 perc alatt megsütöm - azért azt várjuk meg, hogy barna-fekete hólyagok képződjenek rajta! Konyharuha alatt melegen tartom, míg a töltésre nem kerül a sor.

Tekerésre, töltésre, csavarásra fel!

Ezúttal a már-már hagyományosnak mondható chilis babos verzió mellett döntöttünk - szintén nem eredeti recept, ismét bocs, Fater :)

Chilis bab kisanyo módra

fél kiló darált hús (ezúttal pulyka, így is elég szaftos lesz, nyugi)

két konzerv vörös bab

egy konzerv kukorica

2 közepes fej hagyma

kb. 3 dl paradicsomlé

2 szem paradicsom

egy fél zöldpaprika (erősségtől függően)

só, bors

chili paprika vagy egyéb csípős paprika (jelenleg macskapöcse típusú)

cayenne bors

fokhagymagranulátum

római kömény

A hagymát félkarikára vágom, megpárolom. Rádobom a húst, körbepirítom, megsózom, borsozom, ráöntöm a lecsöpögtetett vöröbabokat, a felkockázott paradicsomot és felöntöm a paradicsomlével. Forralok egyet rajta, hozzáadom a kukoricát, a felkarikázott zöldpaprikát, a csilit és a fűszereket. Nem kell félni a többféle csípős-erős paprikától, az erősségük nem adódik össze!

Összeforralom, ezalatt a paradicsom szépen összesül a hússal és a zöldségekkel és valami egészen eszméletlen íze lesz! Ezt már az illatáról gyaníthatjuk :)

Az összeállításhoz a frissen sült tortilla lapokra halmozom a zöldségeket (saláta, paprika, paradicsom, stb.), erre a ragut, majd jön a valamilyen szósz (most tejfölös darált erőspaprikás, az egy ételben fellelhető lehető legtöbb erős-csípős ízhatás érdekében) és teker!

Jó étvágyat!

P.S. visszajelzést várok :)

Hagymaleves cipóban

Hétvégi leves-lakoma, a pihenés és kényeztetés jegyében. Bár egészen húsmentesnek hangzik, de igazán laktató és fenséges! Maga a recept franciásan egyszerű, így belefért, hogy gondos feleségként a cipót is én süssem hozzá...na jó, a munka nagy részét végülis a kenyérsütő és kedvenc sütőm végezte :)

Szóval, úgy döntöttem, előveszem Marton Levente többszörösen tesztelt leírását, melyet annak idején a metro újságban találtam:

1 kg vöröshagyma

5-8 dkg vaj

1 ek liszt

só, bors

kakukkfű

2 dl száraz fehérbor (pl. Chardonnay)

2 dl főzőtejszín

1 l húsleves

A hagymát sűrű könnyek közt félkarikára vágom, vagy szólok a Férjnek és ő készségesen felvágja (ez ám a tuti recept, mi?), és együtt megtisztítjuk a könnycsatornáinkat :)

A vajat megolvasztom, ezalatt a Férj kinyitja a bort. A vajra ráteszem a hagymát, gyakori kevergetés mellett megpirítom, majd lassú tűzön min. fél órát fedő alatt párolom. Ezalatt omlós-puhára sül és isteni illata lesz. Míg erre az állapotra várok, leellenőrzöm a bort :) Ehhez természetesen ki kell kérni a Férj véleményét is. Mire a pohár végére érünk, a hagyma kész. Kevés sóval, borssal, valamint kakukkfűvel kiemelem az ízét, meghintem liszttel és felöntöm a borral. Miután az alkohol elpárolgott, hozzáadom a tejszínt. Forralás után felöntöm a húslevessel és fedő nélkül még 10 percig főzöm. Ha szükséges, utánaízesítek.

Cipóban tálalom.

Ha nincs cipóm, akkor

- sajtos pirítósra merem a levest, vagy, vaagy

- bedobálom a kenyérsütőbe az alábbiakat (Limara útmutatása alapján):

2,8 dl folyadék (fele tej, fele víz)

1,5 tk só

1 ek ecet
2 ek olívaolaj

500 g kenyérliszt

1 tk cukor

1 dkg élesztő

és elindítom a dagasztó programot, ami meg is keleszti a kenyérkét ebben a cudar időben, mikor fűtés helyett inkább össze kell bújni életünk párjával...

Mikor megkelt, beállítom a sütőt 180°-ra, a tésztát kettészedem, cipóra formázom, tepsire teszem és fél óra alatt megsütöm.

A cipókat hagyom kihűlni, levágom a kalapjukat, kivájom, belemerem a levest, megszórom füstölt vagy ementáli sajttal és sütőben megpirítom.

Melengető jó étvágyat kívánok!

Segítsüti 2010. ősz

Ma indul az őszi Segítsüti árverés!



A nagy sikerű, hagyományosnak mondható Anyák napi jótékonysági akciót idén már második alkalommal hirdetik meg, ezúttal a gyermekek világnapjára időzítve.

27 gasztroblogger anyuka különleges, családi kedvenc sütijeire lehet licitálni, az összegyűlt összeget két koraszülött osztály kapja!

Részletekért és licitáláshoz kattints ide!

Gyűjtsünk együtt minél többet a kis csöppségeknek!

Töltött kenyér

Méghozzá kétféle, Jamie Olivertől. Annyira gusztán készítette, hogy mikor másodszor is láttam, azonnal kimentem a konyhába, hogy elkészítsem. Pont kapóra jött az alkalom is, Anyuék jöttek hozzánk Öcsémmel kiegészülve egy örömteli esemény kapcsán, neki pedig muszáj volt valamit sütnöm - édeset is, sósat is.

 

Gyorsan összegyúrtam a tésztát, majd kipakoltam hűtőt és a kinyújtott tésztába pakoltam mindenfélét, amiről úgy gondoltam, sülve és együtt jók lesznek. Úgy is lett :)

Annyira egyszerű, hogy akár most is kipróbálhatjátok!

Alaptészta gyors finomságokhoz (ez a lenti két kenyérhez elegendő)

1 kg liszt

1 marék só

1 marék cukor

3 csomag szárított élesztő

5 dl langyos víz

Gyors mozdulatokkal összegyúrom, gombócozom, félreteszem, de csak addig, míg a tölteléket előkészítem, majd 2/3-1/3 arányban kettészedem, megdögönyözöm, hozzácsapkodom párszor a munkalaphoz és a nagyobbat kinyújtom kb. 1,5 cm vastagra. Ebből lesz a sós, de persze édesszájúak meg is fordíthatják, vagy az egészet felhasználhatják csak sósnak vagy édesnek.

A nagyobb kenyérbe az alábbiak kerültek:

10 dkg turista szalámi gyuftészta formára vágva (magában nem szeretem, de maradt, így kezdenem kellett vele valamit)

2 szem paradicsom, kockázva

1 paprika, kockázva

10 dkg sajt, apró kockákra vágva

4 ek mascarpone, hogy jó szaftos legyen

só, bors, kakukkfű, bazsalikom

Mindezeket a tészta hosszanti oldalára pakolom, feltekerem, egymásba hajtom a két végét. Tepsire teszem, bedörzsölöm olívaolajjal, megszórom rozmaringgal. Vegák csak kihagyják az első sort és kész. Vagy pakolhatnak bele gombát, póréhagymát, cukkinit. Jó leves lesz a töltelék, aki ezt valamilyen ördögi okból kifolyólag nem szereti, párolja meg a zöldségeket vagy keverjen hozzá kenyérmorzsát.

A kisebb tésztát vékonyabbra és hosszabbra, oválisra nyújtom.

Került bele

2 ek kakaópor

1 nagy ek vajjal és

1 nagy ek nádcukorral elkeverve

ízlés szerint - tehát jó sok - étcsokipasztilla

3-4 ek mascarpone, isteni lesz tőle, ki ne hagyjátok!!!

A tölteléket itt érdemes szétteríteni a tésztán, hogy mindenhova jusson és szép rajzos legyen a mintája szeletelésnél. Első alkalommal csak egy hosszú csíkban pakoltam rá, úgy is jó volt, de csak a tészta egyik oldalán volt töltelék. A sósnál ez nem gond, ott amúgyis vastagabb a tészta is és a belevaló is több. Feltekerem, két végét egymásba hajtom, jól összelapogatom, tepsire emelem és bedörzsölöm olívaolajjal. Tejjel is meg lehet kenni, mindkettőt kipróbáltam, nekem az olaj jobban bejött.

Előmelegített sütőben 160°-on (légkeverés) kb. fél órát sütöm, a teteje ropogós lesz, nem fényes, alig lehet kivárni míg kihűl és falható hőmérsékletű lesz! Ha marad másnapra, tökéletes reggelivé avanzsál.

Második alkalommal estebéd lett belőle egy hosszú nap végén :)

Jó tekerést és még jobb étvágyat!

Kecskesajtos-paradicsomos metélt

avagy hirtelen felindulásból elkövetett vacsi...

Ilyen szutyok időben, mint ahogy ez a szeptember megérkezett, valami igazi comfort food-ra vágytam, olyan melengető, gyorsan összeüthető, hosszasan elnyammogható fajtára. Nigella egyik könyvében külön fejezetet szentel az ún. comfort food-oknak - lehet, hogy a többiben is, arról nem tudok nyilatkozni - itt található többek között a krumplipüré és a citromos rizottó is - recept hamarosan. Az igazi comfort food lényege, hogy elfogyasztásuk igazán kellemes, megnyugtató érzéssel tölt el, ezek a tipikus "meleg sarokba bekuckózom egy pokróccal" kaják. A kategória elnevezése sajnos arra is rámutat, hogy gyakori fogyasztásuk a fenekünket is igazán komfortosan párnássá varázsolja, mivel elég sokat lehet belőlük egyszerre enni és úgy az igazi, ha dúskál a kalóriákban. Láttam már bánat-kajának vagy hangulatjavító ételnek is nevezni, de mivel nekem minden étel javítja a hangulatomat, nem érzem elég találónak :)

 

Nos, ennek a tésztának az elkészítése is igazán komfortos volt, ráadásul a dolog lendülete sokat dobott az én lendületemen is - ami egészen a kanapéig tartott :)

Klasszikus recept nincs, ötlet van :)

Hozzávalók:

szélesmetélt (fél kiló)

2 paradicsom

10 dkg érett kecskesajt (ebbe vegyesen került bele sima és spenótos)

1,5 dl tejszín

só, bazsalikom, fokhagymapor (na, mit szóltok? fejlődőképes vagyok:))

A tésztát felteszem főni. Közben nagy lángon kevés vajon megpárolom a paradicsomot, kicsit sütöm is, ha már elpárolgott a leve, ettől enyhén füstös íze lesz. Ízesítem kevés sóval, fokhagymával (ha friss fokhagymát használtok, azzal kezdjetek, de vigyázva, könnyen megég), bazsalikommal. Hozzáadom a felkockázott sajtokat, megvárom, míg elolvad, majd lassan felöntöm a tejszínnel. Összerottyantom és a kifőtt tésztára öntöm. Bele egy villa és mehet a bendőbe!

 

Jó étvágyat!

Túróval töltött paradicsom

Hasonlóan bonyolult kajákat csinálok mostanában, ez éppen egy vacsira készült és nagyon jólesett a melegben. Még kedves férjuram is jóízűen falatozott belőle, dacára annak, hogy húsmentes kajáról van szó...

Először elkészítem a túrókrémet. Innetől kezdve a variációk száma végtelen. Ami éppen otthon van, amilyen ízű a paradicsom, lehet körözöttes, juhtúrós, tejfölösebb, darabosabb, cottage cheese-es vagy friss sajtos, pirospaprikával vagy anélkül...jöjjön az én változatom, 2 főre.

25 dkg darabos túró (zacskós változat)

fél pohár tejföl

só, fehérbors

borsikafű

kapor

4 levél friss bazsalikom (varázshegy bazsalikom)

egy kis marék snidling

2 szem csemegeuborka

4 paradicsom

1 paprika

A túrót kikeverem a tejföllel és az aprított fűszerekkel, félreteszem.

A paprikát és az uborkát apró kockákra vágom. A paradicsomok tetején íves bemetszést ejtek, kivájom a belsejét, vigyázva, hogy a húsa egészben rajta maradjon a héjon. Az így kiszedett paradicsombelet is felkockázom, majd a zöldségeket a túrókrémbe forgatom és kanállal beletöltöm a paradicsomokba.

Megszórom kaporral, snidlinggel, majd tálalást követően az első dolgom, hogy magában megegyem a dísz-snidlinget a tetejéről :)

Az esetleg megmaradt túrókrémet pedig magában bekanalazom.

Ha minden hozzávalónk hideg, hűteni sem kell, ideális gyors, könnyű vacsora.

Jó étvágyat!

Nyár, van nyár...

...és sorra tűnünk el hosszabb-rövidebb időre...

Nálunk még nem a nyaralás volt az ok, egyszerűen borzasztó sűrű időszakunkat éljünk. Főzni azért főzök, együtt is főzőcskézünk, de leginkább hűsítő, gyors, könnyű finomságokat falatozunk, a sört - még - nem én főzöm és dinnye meg a barack sem saját termés, mostanában pedig ez a sláger nálunk :)

És csajszikák, a két lány csincsillánk is nehezen viseli a meleget, bár sajnálni azért nem kell őket, eléggé jó dolguk van :)

Itt éppen hűsítik a pocakjukat:

Itt pedig alszanak, szorosan összebújva, nehogy megfázzanak:

Hamarosan visszatérek :)

Lajcsi szelet

Magdolna-nap alkalmából megboldogult nagynéném receptje következik. Furcsa módon mi cukrászgyerekek teljesen odavoltunk a házisütikért, valószínűleg azért, mert olyan könnyen elérhető volt a cukrászdai válogatott finomságokkal megrakott vitrin. Ezért mindkét nagynéném - egyikük már nincs velünk, most rá emlékezem - által sütött, az általunk megszokottaktól teljesen eltérő sütiket boldogan tüntettünk el. Unokatesóink csodálkozva figyeltek, egyszerűen nem értették, hogy ehetjük meg, mikor a mi anyukánk annyival finomabbakat csinál. Elárulom: mert szívből adták és nem az számított, hogy néz ki, hanem az, hogy olyat készítettek, amit szerettünk. Mindegy volt, hogy csokis vagy vaníliás, puncspudingos vagy vajkrémes, egy volt a lényeg: nekünk készült, tiszta szívből adták. Otthon is megvolt a kedvenc és a nagynéniknél is.

Anyai nagynéném vendégvárója, mákos gubája vagy karácsonyi mézese ma is szép emlék, ugyanígy, bármi újat kísérletezett, nekünk örömmel hozhatta és mi még nagyobb örömmel fogadtuk. Azóta a mézest már az unokahúgom süti és díszíti nagy gonddal, nénje pedig mindig valami újjal rukkol elő - ezeket sokszor már nem tudom megjegyezni.

Apai nagynéném repertoárjában pedig megtalálható volt az Üdítős, a Barack, a Mézes és legnagyobb kedvenc, a Lajcsi szelet.

Öcsém kisgyerekként elég rossz evő volt, ez ma már szerencsére nem látszik :)

Lajcsi szeletből bármennyit meg bírt enni, ennek örömére Magdi tálcaszám süthette a Lajcsit, az biztosan elfogyott. (Más kérdés, hogy Anyu ezt mennyire értékelte és mennyire nem, nagyanyámék szemlélete az volt, hogy "ha a süteményt eszi mög a gyerök, akkó azt köll adni nekije"...)

Mikor Pesten összeköltöztünk az akkor még nem Férjjel, Öcsém nyáron feljött hozzánk, a Deák térről kisföldalattival mentünk az albérletbe. Még bágyadt volt az utazástól, de a Bajcsi-Zsilinszky utcai megállónál felkapta a fejét - Mi? Lajcsi-zsilinszky?

Hiába, szerinte a Lajcsi-kultusz a fővárosra is kiterjedhetett...

Pünkösdkor elkértem nagyanyámtól a receptet, most már ő őrzi és süti újra és újra jeles ünnepekkor Magdi sütijeit. Meglepődve tapasztaltam, hogy ha emlékek nélkül csak úgy találkoznék ezzel a recepttel, valószínűleg végig sem olvasnám, annyira nem az én műfajom, ráadásul megtalálható benne a '90-es évek reform háziasszony-mozgalmának minden borzasztó eleme. Gyerekként mindez nem számított, ahogy az akkori háziasszonyok sem ismerték még a környezet-és egészségtudatos háztartás fogalmát. A modern háziasszony ismérve, a pudingpor elképesztő méretű felhasználása, a sütik krémje általában puding és "ráma" keveréke. Ezt aztán lehet variálni a végtelenségig, attól függően hogy sima, kakaós vagy diós "hatlapost" sütünk alapnak.

Furcsa és kicsit szomorú dolog szembenézni azzal, hogy minden elmúlik és a múlt egy-egy darabkájába kapaszkodva, azt visszahozva olykor nevetségesnek hat, ami akkor olyan fontos és értékes volt.
De emlékezni időnként kell, és aztán menni tovább a saját utunkon.

Úgyhogy, következzék a legendás

Lajcsi szelet

2 kanál kakaó

2 kanál méz

2 db tojás

20 dkg porcukor

5 dkg margarin (a recept szerint "ráma")

2 kk szódabikarbóna

35 dkg liszt

A liszt kivételével minden hozzávalót gőz fölött felverünk, majd hozzákeverjük a lisztet. A tésztát összegyúrjuk, háromfelé vesszük, egyenként kinyújtjuk és megsütjük.

Közben elkészítjük a krémet:

1 puncsos pudingpor megfőzve (fél liter tejjel)

1 vaníliás pdingpor megfőzve

2*10 dkg margarin
2*10 dkg porcukor

A kész pudingporokhoz hozzákeverjük a margarint és a porcukrot, habosra keverjük.

Elkészítjük a kakaós mázt (most már tudom, Apám, aki azóta csokoládémester, miért nyögött fel minden egyes alkalommal, mikor Magdi elmesélte neki, mit hogy csinált, ezt tk. a csoki helyett használta...)

20 dkg porcukor

3 ek víz

4 kanál kakaópor

4 dkg margarin

Ha megsültek a lapok, hűlni hagyjuk őket, majd megtöltjük a pudingokkal, alulra a pucsos kerül, majd egy lap, rá a vaníliás, még egy lap, erre a máz kerül. Hagyjuk egy éjszakát összeérni, majd óvatosan téglalapokat szelünk belőle.

Legközelebb, ha Öcsém jön hozzánk, megsütöm neki, hogy együtt emlékezhessünk :)

Aztán majd kitalálom a Lajcsi de luxe változatot is...

Cseresznyés-barackos clafoutis

A lazulós hétvégére készült ez a finomság, mindeképpen clafoutis-t akartam sütni, ha már kedves férjuram megüzente blogon, hogy felment a sütési tilalom alól :) Persze azért csak módjával, ezért jól telepakoltam gyümölccsel ezt a könnyű sült pudingra emlékeztető finomságot. Tavaly is készült, akkor nagy kedvenc lett barackkal, és ha már a Férj hajlandó volt beáldozni a szent barackjából - mert kb. ez az egyetlen gyümölcs, amit szeret és a családi legenda szerint már három hetesen (!!!) elmajszolt egy egész szemet -, így én is felajánlottam némi cseresznyét :)

Az alaprecept Joanne Harris: A francia konyha c. könyvéből való, ezt variáltam. Mivel ez bevált, maradok ennél, bár szándékomban áll egy joghurtos verziót is kipróbálni, illetve a magyar tejespite is a listán van, barackízzel.

Hozzávalók:

3 szem barack apróra kockázva

20 dkg cseresznye, magozva

125 g liszt

50 g cukor

3 tojás

1 kk vanília kivonat

3 dl tej

1 dl tejszín

Egy piteformát kivajazok, ráborítom a gyümölcsöket, meghintem egy evőkanál nádcukorral. A lisztet elkeverem a cukorral. A tojást külön összekeverem a vaníliával, tejjel és tejszínnel. Hozzáadom a lisztet, összekutyulom és ráöntöm a gyümölcsökre.

160°-ra előmelegített sütőbe tolom (légkeverés) és 30 percig sütöm.

Nekem nagyon felemelkedett, majdnem kétszer olyan magas lett, kissé el is szontyolodtam, de hűlés közben szépen visszaesett.

Kihűlve érdemes fogyasztani, ekkor szépen lehet szeletelni. Édesszájúak porcukorral is megszórhatják, mi ezt most kihagytuk.

Ajánlok hozzá egy kis fröccsöt :)

Jó étvágyat!

Gombás cukkinileves gazdagon

Szeretem a leveseket, a Férj már kevésbé. Van egy kis szakácskönyvem, az Alexandra kiadó Egyszerűen jó c. sorozatának Levesek, egytálételek címmel futó példánya, ez a leves az ebben található recepet alapján készült. Cukkinis levest szerettem volna, de nem krémlevest - arra már kaptam egy másik tippet, hamarosan jön az is :) Valami csoda folytán minden volt itthon hozzá, mert kivételesen nem készültem előre, csak megvettem a zöldségesnél, amit megkívántam. Annyit változtattam, hogy került bele karalábé is, illetve én paradicsomlevet tettem bele sűrítmény helyett, így a folyadékok arányán is módosítottam.

Hozzávalók:

2 fej hagyma

2 ek vaj

1 közepes méretű zsenge cukkini

8 szem csiperkegomba (kb. 15-18 dkg)

3 dl paradicsomlé
1 fej karalábé

2,5 dl fehérbor
5 dl zöldségleves
1,5 dl tejszín
1/2 tk keményítő

só

bors

kakukkfű

bazsalikom

cayenne bors

ízlés szerint cukor

petrezselyem

Az apróra vágott hagymát üvegesre pároljuk a vajban. A cukkinit félbevágjuk, ha kell, kimagozzuk, félkarikára vágjuk. A gombát felszeleteljük, citromlevet csepegtetünk rá, majd hozzáadjuk a hagymához, megy hozzá a cukkini, esetleg fokhagymát adunk hozzá, felöntjük paradicsommal, majd a borral és kb. 1 órát főzzük. Hozzáadjuk a zöldséglevest, ízesítjük, hagyjuk felforrni, utánaízesítünk, majd belekeverjük a tejszínt.  Ha nem elég sűrű, adjuk hozzá a keményítőt. Belekeverjük a friss zöldfűszereket és tálaljuk.

Hidegen is, melegen is finom, nekem főleg hidegen jött be, vacsira, ami különösen praktikus nyáron.

A receptben találtam egy érdekes megoldást a fokhagyma használatára vonatkozóan. Azt írja, hogy a fokhagymát dörzsöljük el sóval, ezzel szórjuk meg a cukkinit és így tegyük a levesbe. Ezzel csak egy gond van: a kezem attól még átveszi a fokhagymaszagot, úgyhogy ennek alkalmazásától ezennel eltekintek :) Egyébként bármily meglepő, nekem nem hiányzott :)

Jó étvágyat!

Epres vajas keksz

Még mindig eper...bár ez már inkább maradékfelhasználás céljából készült, azért még számít, nem? Főleg, mivel szerintem pl. más bogyós gyümölcsből vagy almából is nagyon finom lehet. Bár, a nem ép bogyósokból lehet mondjuk gyümölcsöntetet főzni, a ráncosodó alma pedig nálunk a csincsilla-csajoké :)

Mindegy, a lényeg, hogy adva volt kb. 10 dkg eper, ami magában már nem lehetett túl finom. Csinálhattam volna belőle turmixot, de inkább valami kiadósabb nassban szerettem volna látni, amire rájárhatunk a lazulós hétvégén :)

Martha Stewart-nál találtam az eredetit, mert ugye, nekem is jár a napi keksz-hírlevél :) Strawberry shortcake cookies néven fut.

Íme az én változatom (1 bögre=2 dl):

10 dkg apróra vágott eper (akár dupla mennyiséget is tehetünk bele, nem rontja el)

1 tk citromlé

1 tk szárított menta

1/2 bögre + egy ek nádcukor a szóráshoz

2 bögre liszt

2 tk sütőpor

1/2 tk tengeri só

6 tk hideg vaj, felkockázva (kb. 12 dkg)

2/3 bögre tejszín

Az apróra vágott eperhez keverem a citromlevet, két ek nádcukrot és egy tk szárított mentát. A lisztet elkeverem a sütőporral, a maradék cukorral és a felkockázott vajjal, majd ujjbeggyel gyors mozdulatokkal összemorzsolom, de késes betétű aprítóval is csinálhatom. Hozzáadom a tejszínt, jól elekvereme, majd beleforgatom az epret.

Sütőpapírral vagy szilikonlappal bélelt tepsire evőkanálnyi halmokat adagolok, tetejét megszórom a félretett nádcukorral és 170°-ra előmelegített sütőben (légkeverés) 20 perc alatt aranybarnára sütöm.

Rusztikus kinézetű, békebeli hangulatot idéző, igazi teázáshoz, piknikezéshez való süti lesz belőle, mely a legjobb frissen, kihűlőben. Nem morzsálódik, egy hétig tartható el.

Jó étvágyat!

Zsíroskenyér de luxe

A múlt heti badacsonyi túra során gazdagabbak lettünk némi Szürkebaráttal az Imre pincéből - lényeges, hogy ő a saját borát árulja, nem pedig megveszi és aztán sajátjaként eladja.

Foci VB ide vagy oda, mi istenieket fröccsözünk :) Viszont ehhez a fröccshöz egyszerűen muszáj zsíroskenyeret enni, úgyhogy a hétvégén ezt ettük, méghozzá két teljes napig :) Nagymamám most biztos a fejét fogná, szegény gyerekek, csak zsíroskenyérrre futja nekik, még egy rendes pörköltet sem tudnak megengedni maguknak - hála drága új pénzügyminiszterünknek, akinek nyilván nics devizahitele... bezzeg Papa biztosan megveregetné a vállunkat, hogy igen, ez aztán már valami és mellénk telepedne falatozni :) Bár ők biztosan úgy gondolják, tízórainak vagy vacsorának még oké, na de ebédnek!!! Márpedig most ez volt a helyzet. És nagyon jól esett. Annyira, hogy vasárnap is ezt ettük. Gondolkodás nélkül.

Kiegészítettük egy kis körözöttel, vajon sült petrezselymes-kakukkfüves gombával és fehér típusú grillkolbászkákkal. Friss paradicsomot-paprikát ettünk hozzá, sok hagymát és természetesen fröccsöt!

Persze, az egész nem lett volna teljes, ha nem én sütöm hozzá a kenyeret, ami a jól bevált dagasztás nélküli volt.

Mivel kb. semmi dolgom nem volt az ebéd mégis kész lett, sütöttem egy clafoutis-t és egy kis vajas kekszet a maradék eperből.

Délután befutott Apósom, ő is megörült az uzsonnának, majd mikor mindent kipakoltam az asztalra, megkérdezte: Mi van itt, vendéget vártok??? :) Ááá, neeem, mindig így szoktunk enni :) Ja, most már értem fiam, miért vagy ilyen jól tartva :)

Vasárnap pedig Apu érkezett, ő fröccsöt is ihatott, majd anélkül, hogy tudta volna, felsóhajtott: Hú, ez olyan jó, hogy már csak egy kis zsíroskenyér hiányzik hozzá! Akkor már kenem is!

Nem hitte el, de akkor már meg kellett ennie :)

Szóval, ez amolyan apósos hétvége volt, fröccsel és zsíroskenyérrel. Csak lazán! Az egész hétvégénk ennek jegyében telt és nagyon jól szórakoztunk, bár elég tevékenyek is voltunk. Ergo, a jövőben is tartanunk kellene magunkat ehhez a szellemiséghez. Meg voltunk róla győződve, hogy jó hétvégénk lesz, úgyhogy az is lett.

És hogy miért rakom fel ide ezt a kihívást nem jelentő, recept nélküli ötletet? Hátha ti is szívesen falatoznátok belőle :)

Jó étvágyat!

Ricottás palacsinta eperrel

Még mindig eper...

Ez a palacsinta Anyósom érkezésére készült, mire megérkeztek az állomásról, a tésztát már összekutyultam és vártam, mikor jönnek már. Megkérdeztem, jöhet-e a palacsinta, majd lazán kivonultam a konyhába sütni meg epret vagdalni :) Közben persze Anyós nem bírt magával, nekiállt vasalni, azt hitte, tovább tart majd a palacsintagyártás, de mikor ezt meglátta, abba kellett hagynia és szépen nyugodtan leült, hogy elfogyassza a már-már klasszikusnak számító vasárnapi reggelink extra változatát.

Kb. február óta Nigella ricottás palacsintáját sütöm hétvégenként reggelire. Ketten el is pusztítjuk az egész adagot :) Bár nekem valahogy jobban esik hidegen, sajnos nem mindig marad... Nálam a palacsintasütés nagy dolog, de nem azért, mert nehéz elkészíteni. A suliban tanultam meg palacsintát sütni, nem is volt gond vele, de időnként annyit kellett sütni, hogy fejenként két serpenyővel is alig bírtuk, úgyhogy nagyon megutáltam. Ráadásul nem szeretem a sülő olaj szagát, a konyhám pedig nyitott, ezért azt már végképp nem tudom kiszellőztetni, szóval nem. Ha más süti, boldogan megeszem, leginkább másnap szeretem, mikor a szélei megkeményednek :) Pedig Mama nagyon gondosan elcsomagolta, de ugye, folyton rájártunk a kakaós palacsintára és mi nem csomagoltunk olyan gondosan, ezért a széle mindig kilógott :)

Anyutól kaptam egyszer szülinapomra egy helyes, kicsi palacsintasütőt - talán akkor költöztünk össze későbbi Férjjel - azzal a nem titkolt szándékkal, hogy süssek palacsintát annak a szegény, messzibe szakadt gyereknek :) Nos, mondhatni nem ért célt vele :) Évekig csak pakolgattam ide-oda a szekrényben, későbbi Férj pedig szerencsére inkább muffint kért, mint palacsintát...Aztán már beköltöztünk a kis közös lakunkba, midőn ő kitalálta, hogy palacsintát enne, majd meg is sütötte. Nagyon jól esett, de a pali már rég elfogyott, mikor mi még mindig azt szagoltuk, így tiltólistára került.

Ezért is örültem, hogy ennek a palacsintának nem kell olaj, de nem is ragad le a benne lévő zsiradéktól. Ráadásul túrós, ami nálam pluszpont. Így bármikor jöhet, nem véletlen, hogy Amerikában olyan népszerű ez a típusú pali, elkészítését a gyerekek és kezdő háziasszonyok is hamar elsajátíthatják. Azt viszont nem értem, hogy miért kell ebből is instant???? Borzasztó.

Eredetileg ricottával készül, de túróval is nagyon finom, az állaga túrótól függően kicsit darabosabb lehet, és elbír egy kicsivel több cukrot, vagy a végén nagyobb adag juharszirupot. Kipróbáltam már mézzel, nádcukorral, gyümölcscukorral, kristálycukorral és édesítővel. Még hátravan egy nyírfacukros és egy krémmézes próbálkozás, de eddig a legjobb nádcukorral és mézzel volt. Ha igazán finomat akarok és tutira megyek, akkor a receptben is közölt nádcukorral készítem.

Íme, ez a szombati, epres verzió:

25 dkg ricotta/túró

1 ek nádcukor (vagy 2 ek méz, ekkor mást nem teszek bele)
1 ek vaníliás cukor

2 tojás

8 ek liszt ( kb. 10 dkg)

1 kk sütőpor

2 dl tej

3 dkg olvasztott margarin
1/2 citrom reszelt héja

15 dkg eper

juharszirup ízlés szerint (sok)

citromfű

A ricottát vagy túrót villával áttöröm, hozzáadom a tojásokat, lazán kikeverem a cukrokkal/mézzel, belereszelem a citromhéjat, hozzáöntöm a tejet, a margarint, legvégül a sütőporos lisztet. Sűrű palacsintatésztát kell kapjak, félreteszem pihenni egy negyed órára.

A serpenyőt felforrósítom, takarék lángon tartom. A tésztából merőkanálnyi halmokat öntök a serpenyőbe, megvárom, míg szétterül - gyorsan teszi - és jöhet mellé a következő. A közepes palisütőmben kényelmesen 3 palacsintát tudok sütni. Az adagokat evőkanállal is mérhetjük, én kb. 2 evőkanálnyit szoktam egy adagnak venni.

Pár perc múlva a palik szélén buborékok keletkeznek, ez jelzi, hogy megfordíthatjuk. Ekkor már érezzük az illatát is, megfordítva pedig látni fogjuk, hogy a színe is ok, szép aranybarnának kell lennie. Ez az oldal is kap kb. két percet, majd tányérra pakoljuk, leöntjük juharsziruppal, megpakoljuk eperrel és citromfűvel.

Bármilyen gyümölccsel finom lehet, szezonon kívül pedig kitűnő lekvárfogyasztóvá léphetünk elő ezzel a palacsintával.

El tudom képzelni, hogy egy nyári estén lesütök két adagot és két napig ezt eszem ebédre :)

Nekem a Balaton a riviéra...

...napozni ott szeretek, a homokon.

Na jó, ez nem teljesen igaz, mert én a Riviéráért is odáig vagyok, ráadásul nekem a Buona sera is mást jelent, mint a Jó estét...:)

De azért nagyon szeretem ezt a számot, és a Balaton is jócskán hozzánőtt a szívemhez. És mi tagadás, egyszerűen gyönyörű, minden évszakban!

Szerencsés vagyok, mert apósomék révén mindig van hely, ahova mehetünk, ha a Balaton felé vesszük az irányt. Ráadásul minden évben legalább egyszer átmegyünk Badacsonyba és nekem ezek a kirándulások nagyon sokat jelentenek!

Tavaly három alkalommal is voltunk Badacsonyban, ami nálunk rekordnak számít, mivel összesen talán 5 hétvégét töltöttünk a Balatonon tavaly nyáron :)

Az idei első kirándulás most hétvégén volt és nem is akármilyenre sikerült! Péntek este érkeztünk a déli partra és reméltük, hogy másnap is olyan jó időnk lesz. Szombaton aztán kipattantunk az ágyból és gyors pakolás után a kikötő felé vettük az irányt, ugyanis ezek a kirándulások bizony hajóval történnek :)

Kitűnő szelünk volt, dőlt is a hajó rendesen, de pont ez volt benne a jó, úgyhogy  kb. egy óra alatt át is értünk Badacsonyba, ahol szépen gyorsan kikötöttünk.

Magával ragadó, ahol egyre közeledik, egyre hatalmasabb lesz a Badacsony, mire odaérsz, egyszerűen megbabonáz! Változatos, mély zöldjeivel, a környezetéből szinte kiugró fehérre meszelt házaival, tüchtig villáival szigorú, mégis kedves látványt nyújt.

Jó érzés messziről felismerni a Szeremley-villát, a Rózsakő éttermet, az alatta lévő étterem hosszú, narancsszínű ponyváját  és igen, a kettő között a kanyar után, igen, mi oda megyünk...hú, de magasan van még mindig :) Jókedvvel alaposan felvértezve indultunk tovább gyalogosan: Irány a hegy! Nem sok turistával találkoztunk, persze, kinek jutna eszébe háromnegyed kettőkor felcaplatni a hegyre? Hát nekünk :) Útközben szinte csak visszafelé tartó, vigyorgó társaságokkal találkoztunk. Iparkodtunk is fölfelé, ami nem a táv miatt kimerítő, hanem mert meredek és a kanyarok miatt nem látod, mennyi van még hátra.

Szerencsére mi már gyakorlottak vagyunk a témában, nem is igen mentünk az Imre pincénél tovább, mert idáig vagyunk kalibrálva...és persze azért is, mert bár voltunk már máshol is, kóstoltunk már máshol is bort, de Imre szürkebarátja számunkra az etalon :)

És a zsíroskenyér...hatalmas karéj igazi kenyér, a zsír finoman sózva, paprikázva, apróra vágott hagymával a tetején...hmmm...egyszerűen tökéletes!

Megnyugvással tölt el, mikor megpillantom a fák takarásában és már csak néhány métert kell megtenni odáig, mégis ezek a legnehezebbek. De aztán végre felérünk, belépünk a kapun, a sarokban boroshordóban leander, a padok között kisebb-nagyobb darálók, talicskában muskátli, fejünk felett szőlőlugas, körülöttünk fenyőfa, az egyszerű, fenyő asztalokon piros kockás terítő, és a bor szódával máris kint van az asztalon, mellé kisvártatva érkezik a már melített zsíros deszka.

Igen, ezért megérte. Minden verítékcseppet azért hullattunk, hogy Imre szürkebarátjával pótoljuk :)

Először természetesen tisztán vesszük magunkhoz a nedűt, majd jöhet a magyarok frissítője, a fröccs. A legenda szerint először a szódát töltjük a pohárba, rá a bort, mivel ha fordítva tesszük, a szódával elrontjuk a bort, így viszont csak feljavítjuk a szódát :)

Tapasztalatom szerint viszont frissítőbb lesz, ha "elrontjuk a bort", mert így a szóda dominál, fordítva viszont a bor letompítja a szóda buborékjait (egybubis lesz :))

Ha ezen problémán sikeresen túljutottunk, már csak azt kell eldöntenünk, hogy kisfröccs vagy nagyfröccs?

Időközben egyre többen bandukoltak felfelé nagy fújtatásokkal. Jött egy fiatal pár is, a csajszi megkérdezte: Ez az?, mire a srác: Nem, ez még nem az. Hát, mi meg kinevettük őket. Tudod, mit mondtam volna neked? - kérdeztem a férjemtől. És ő tudta: De, drágám, ez már AZ! :)

Miután kifújtuk magunkat, gondoltunk mindenkire, aki szeretne most velünk lenni, de nem lehet és megettünk-megittunk mindent, visszafelé vettük az irányt. Mindig elakad a lélegzetem, mikor lefelé menet megpillantom a tavat, hogy lehet ilyen gyönyörű! Mindig más arcát mutatja, mindig meg tud lepni. Ez a kanyar, ami felfelé annyira nehéz, különösen kedves :)

A pasik éppen tárgyalnak valamit:

A kikötőben:

Viszlát Badacsony!

Irány az előre!

Nagyon jó volt, köszönet illeti kedvenc Apósomat és a Férjet :)