2010. június 18., péntek

Ricottás palacsinta eperrel


Még mindig eper...
Ez a palacsinta Anyósom érkezésére készült, mire megérkeztek az állomásról, a tésztát már összekutyultam és vártam, mikor jönnek már. Megkérdeztem, jöhet-e a palacsinta, majd lazán kivonultam a konyhába sütni meg epret vagdalni :) Közben persze Anyós nem bírt magával, nekiállt vasalni, azt hitte, tovább tart majd a palacsintagyártás, de mikor ezt meglátta, abba kellett hagynia és szépen nyugodtan leült, hogy elfogyassza a már-már klasszikusnak számító vasárnapi reggelink extra változatát.


Kb. február óta Nigella ricottás palacsintáját sütöm hétvégenként reggelire. Ketten el is pusztítjuk az egész adagot :) Bár nekem valahogy jobban esik hidegen, sajnos nem mindig marad... Nálam a palacsintasütés nagy dolog, de nem azért, mert nehéz elkészíteni. A suliban tanultam meg palacsintát sütni, nem is volt gond vele, de időnként annyit kellett sütni, hogy fejenként két serpenyővel is alig bírtuk, úgyhogy nagyon megutáltam. Ráadásul nem szeretem a sülő olaj szagát, a konyhám pedig nyitott, ezért azt már végképp nem tudom kiszellőztetni, szóval nem. Ha más süti, boldogan megeszem, leginkább másnap szeretem, mikor a szélei megkeményednek :) Pedig Mama nagyon gondosan elcsomagolta, de ugye, folyton rájártunk a kakaós palacsintára és mi nem csomagoltunk olyan gondosan, ezért a széle mindig kilógott :)

Anyutól kaptam egyszer szülinapomra egy helyes, kicsi palacsintasütőt - talán akkor költöztünk össze későbbi Férjjel - azzal a nem titkolt szándékkal, hogy süssek palacsintát annak a szegény, messzibe szakadt gyereknek :) Nos, mondhatni nem ért célt vele :) Évekig csak pakolgattam ide-oda a szekrényben, későbbi Férj pedig szerencsére inkább muffint kért, mint palacsintát...Aztán már beköltöztünk a kis közös lakunkba, midőn ő kitalálta, hogy palacsintát enne, majd meg is sütötte. Nagyon jól esett, de a pali már rég elfogyott, mikor mi még mindig azt szagoltuk, így tiltólistára került.
Ezért is örültem, hogy ennek a palacsintának nem kell olaj, de nem is ragad le a benne lévő zsiradéktól. Ráadásul túrós, ami nálam pluszpont. Így bármikor jöhet, nem véletlen, hogy Amerikában olyan népszerű ez a típusú pali, elkészítését a gyerekek és kezdő háziasszonyok is hamar elsajátíthatják. Azt viszont nem értem, hogy miért kell ebből is instant???? Borzasztó.

Eredetileg ricottával készül, de túróval is nagyon finom, az állaga túrótól függően kicsit darabosabb lehet, és elbír egy kicsivel több cukrot, vagy a végén nagyobb adag juharszirupot. Kipróbáltam már mézzel, nádcukorral, gyümölcscukorral, kristálycukorral és édesítővel. Még hátravan egy nyírfacukros és egy krémmézes próbálkozás, de eddig a legjobb nádcukorral és mézzel volt. Ha igazán finomat akarok és tutira megyek, akkor a receptben is közölt nádcukorral készítem.


Íme, ez a szombati, epres verzió:

25 dkg ricotta/túró
1 ek nádcukor (vagy 2 ek méz, ekkor mást nem teszek bele)
1 ek vaníliás cukor
2 tojás
8 ek liszt ( kb. 10 dkg)
1 kk sütőpor
2 dl tej
3 dkg olvasztott margarin
1/2 citrom reszelt héja

15 dkg eper
juharszirup ízlés szerint (sok)
citromfű

A ricottát vagy túrót villával áttöröm, hozzáadom a tojásokat, lazán kikeverem a cukrokkal/mézzel, belereszelem a citromhéjat, hozzáöntöm a tejet, a margarint, legvégül a sütőporos lisztet. Sűrű palacsintatésztát kell kapjak, félreteszem pihenni egy negyed órára.



A serpenyőt felforrósítom, takarék lángon tartom. A tésztából merőkanálnyi halmokat öntök a serpenyőbe, megvárom, míg szétterül - gyorsan teszi - és jöhet mellé a következő. A közepes palisütőmben kényelmesen 3 palacsintát tudok sütni. Az adagokat evőkanállal is mérhetjük, én kb. 2 evőkanálnyit szoktam egy adagnak venni.
Pár perc múlva a palik szélén buborékok keletkeznek, ez jelzi, hogy megfordíthatjuk. Ekkor már érezzük az illatát is, megfordítva pedig látni fogjuk, hogy a színe is ok, szép aranybarnának kell lennie. Ez az oldal is kap kb. két percet, majd tányérra pakoljuk, leöntjük juharsziruppal, megpakoljuk eperrel és citromfűvel.



Bármilyen gyümölccsel finom lehet, szezonon kívül pedig kitűnő lekvárfogyasztóvá léphetünk elő ezzel a palacsintával.

El tudom képzelni, hogy egy nyári estén lesütök két adagot és két napig ezt eszem ebédre :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése