Lajcsi szelet

Magdolna-nap alkalmából megboldogult nagynéném receptje következik. Furcsa módon mi cukrászgyerekek teljesen odavoltunk a házisütikért, valószínűleg azért, mert olyan könnyen elérhető volt a cukrászdai válogatott finomságokkal megrakott vitrin. Ezért mindkét nagynéném - egyikük már nincs velünk, most rá emlékezem - által sütött, az általunk megszokottaktól teljesen eltérő sütiket boldogan tüntettünk el. Unokatesóink csodálkozva figyeltek, egyszerűen nem értették, hogy ehetjük meg, mikor a mi anyukánk annyival finomabbakat csinál. Elárulom: mert szívből adták és nem az számított, hogy néz ki, hanem az, hogy olyat készítettek, amit szerettünk. Mindegy volt, hogy csokis vagy vaníliás, puncspudingos vagy vajkrémes, egy volt a lényeg: nekünk készült, tiszta szívből adták. Otthon is megvolt a kedvenc és a nagynéniknél is.

Anyai nagynéném vendégvárója, mákos gubája vagy karácsonyi mézese ma is szép emlék, ugyanígy, bármi újat kísérletezett, nekünk örömmel hozhatta és mi még nagyobb örömmel fogadtuk. Azóta a mézest már az unokahúgom süti és díszíti nagy gonddal, nénje pedig mindig valami újjal rukkol elő - ezeket sokszor már nem tudom megjegyezni.

Apai nagynéném repertoárjában pedig megtalálható volt az Üdítős, a Barack, a Mézes és legnagyobb kedvenc, a Lajcsi szelet.

Öcsém kisgyerekként elég rossz evő volt, ez ma már szerencsére nem látszik :)

Lajcsi szeletből bármennyit meg bírt enni, ennek örömére Magdi tálcaszám süthette a Lajcsit, az biztosan elfogyott. (Más kérdés, hogy Anyu ezt mennyire értékelte és mennyire nem, nagyanyámék szemlélete az volt, hogy "ha a süteményt eszi mög a gyerök, akkó azt köll adni nekije"...)

Mikor Pesten összeköltöztünk az akkor még nem Férjjel, Öcsém nyáron feljött hozzánk, a Deák térről kisföldalattival mentünk az albérletbe. Még bágyadt volt az utazástól, de a Bajcsi-Zsilinszky utcai megállónál felkapta a fejét - Mi? Lajcsi-zsilinszky?

Hiába, szerinte a Lajcsi-kultusz a fővárosra is kiterjedhetett...

Pünkösdkor elkértem nagyanyámtól a receptet, most már ő őrzi és süti újra és újra jeles ünnepekkor Magdi sütijeit. Meglepődve tapasztaltam, hogy ha emlékek nélkül csak úgy találkoznék ezzel a recepttel, valószínűleg végig sem olvasnám, annyira nem az én műfajom, ráadásul megtalálható benne a '90-es évek reform háziasszony-mozgalmának minden borzasztó eleme. Gyerekként mindez nem számított, ahogy az akkori háziasszonyok sem ismerték még a környezet-és egészségtudatos háztartás fogalmát. A modern háziasszony ismérve, a pudingpor elképesztő méretű felhasználása, a sütik krémje általában puding és "ráma" keveréke. Ezt aztán lehet variálni a végtelenségig, attól függően hogy sima, kakaós vagy diós "hatlapost" sütünk alapnak.

Furcsa és kicsit szomorú dolog szembenézni azzal, hogy minden elmúlik és a múlt egy-egy darabkájába kapaszkodva, azt visszahozva olykor nevetségesnek hat, ami akkor olyan fontos és értékes volt.
De emlékezni időnként kell, és aztán menni tovább a saját utunkon.

Úgyhogy, következzék a legendás

Lajcsi szelet

2 kanál kakaó

2 kanál méz

2 db tojás

20 dkg porcukor

5 dkg margarin (a recept szerint "ráma")

2 kk szódabikarbóna

35 dkg liszt

A liszt kivételével minden hozzávalót gőz fölött felverünk, majd hozzákeverjük a lisztet. A tésztát összegyúrjuk, háromfelé vesszük, egyenként kinyújtjuk és megsütjük.

Közben elkészítjük a krémet:

1 puncsos pudingpor megfőzve (fél liter tejjel)

1 vaníliás pdingpor megfőzve

2*10 dkg margarin
2*10 dkg porcukor

A kész pudingporokhoz hozzákeverjük a margarint és a porcukrot, habosra keverjük.

Elkészítjük a kakaós mázt (most már tudom, Apám, aki azóta csokoládémester, miért nyögött fel minden egyes alkalommal, mikor Magdi elmesélte neki, mit hogy csinált, ezt tk. a csoki helyett használta...)

20 dkg porcukor

3 ek víz

4 kanál kakaópor

4 dkg margarin

Ha megsültek a lapok, hűlni hagyjuk őket, majd megtöltjük a pudingokkal, alulra a pucsos kerül, majd egy lap, rá a vaníliás, még egy lap, erre a máz kerül. Hagyjuk egy éjszakát összeérni, majd óvatosan téglalapokat szelünk belőle.

Legközelebb, ha Öcsém jön hozzánk, megsütöm neki, hogy együtt emlékezhessünk :)

Aztán majd kitalálom a Lajcsi de luxe változatot is...