Banános csokis süti

A vasárnapi ebéd még sült, a desszertet már beraktuk a hűtőbe Anyósommal, mikor rádöbbentem, hogy van még néhány elfekvő banán készleten. Nem kellett sokat gondolkodni, ez olyan süti, amihez nálam szinte mindig minden van otthon, a sütő is ment, úgyhogy gyorsan összedobtam. Ez volt a téli kedvencünk, de ebben a szutyok bolond időben is nagyon jólesett, ráadásul iszonyú gyors és egyszerű elkészíteni.

Ez a süti kiváló a megbarnult, csúnyácska banánok eltüntetésére - sőt, kifejezetten érett banánokkal ajánlom elkészíteni!

Eredetije a Gasztrotippen található, én nem teszek rá csokit, mert egyszerűen nem bírjuk kivárni :)

Az átdolgozott változat:

12,5 dkg margarin

3 nagy ek méz

2 érett banán, villával összetörve

rumaroma

2 tojás

18 dkg liszt

0,5 tk. sütőpor

12 dkg étcsokipasztilla

A margarint megolvasztom (nem kell teljesen), elolvasztom benne a mézet, hozzákeverem a tojásokat. Ehhez használhatunk kézimixert is, de ne várjunk csodát, ez nem fog szépen kihabosdni, úgyhogy akár habverővel vagy fakanállal is dolgozhatunk. Itt jól összedolgozhatjuk a hozzávalókat, nem kell félni, mint a muffinnál. A banánokat villával összetöröm, belekeverem a rumot, majd ezt is hozzáadom a masszához. Jöhet a sütőporos liszt, legvégül a csoki.
Egy kis (18*24 cm, az enyém teflonos, a Lidl-ből való, 2 db volt egy csomagban) négyszögletű sütőtálat kivajazok, majd beleöntöm a masszát. Szépen elterül, de a szélei felé paskoljunk több tésztát, nehogy megégjen. 160°-on (légkeverés) sütöm 20 percet. Nem lesz túl magas a tésztánk, mert a banán és a nagy csokidarabok lehúzzák. Ha először felverjük a tojást (mondjuk cukorral, úgy jobban sikerül), esetleg a tojásfehérjét is habbá verjük, úgy lehet, nagyobbra nő, de a süti így is elég levegős és higgyétek el, következő alkalommal már úgysem bírjátok kivárni...A sütőből kivéve spatulával megmozgatom a süti széleit, így kihűlés után könnyedén ki tudom emelni a tepsiből. Ha bírjuk még, öntsük le csokimázzal. Szeleteljük apró kockákra, téglalapokra, mert nagyon sokat meg lehet enni belőle! Vigyázat! Hidegen is nagyon finom!

Jó étvágyat!

Brunch - avagy vasárnapi villásreggeli

Na nem olyan hagyományos, ham&eggs-es, inkább olyan mindent bele-jellegű villásreggelire tessék gondolni és inkább a műfaj sajátosságai miatt neveztem el így.

Történt ugyanis, hogy a múltkori Anyák-napi meglepetés ebédet követően rohamtempóban sikerült csak elérni a vonatot visszafelé. Konkrétan, 13.45-kor vettük ki a felfújtat a sütőből és szervíroztuk a kertben. Szépen megeszegettük, majd én felpattantam átöltözni és jeleztem Faternak, hogy akkor most indulás, mert 14.11-kor indul a vonat és nem, nincs még jegyem :)

Szóval, a lényeg elsiklott. Nem volt igazán négykezes mutatvány és laza sem. Nem is tudtuk olyan ráérősen élvezni az ebédet, egymás társaságát és a jóidőt, és beszélgetni sem tudtunk már. Úgyhogy kollektíve megfogadtuk, hogy ha még egy ilyen alkalom adódna, úgy

1. nem csinálok reggelit és ebédet közvetlen egymás után, inkább lesz villásreggeli vagy csak ebéd

2. az Öcsém időben felkel és fel is ébred :)

3. nem szaladgálunk aznap spenótért

4. ha netán megcsúszunk, későbbi vonattal megyek vissza.

És már el is érkeztünk eme bizonyos alkalomhoz, mivel Anyu május második hétvégéjén ünnepelte a születésnapját :)

Persze nem tudott róla, hogy ismét náluk töltöm a hétvége egy részét, de a meglepetésnek mondjuk ez a lényege.

Szóval, kitörpöltem, hogy akkor legyen Brunch. Könnyű is és gyakorlatilag bármire rámondható. Villásreggeli kisanyo módra.

És nem utolsó sorban, a könnyű csipegetős, ebédnek is beillően fajsúlyos tizenegyórai kíméli a gyomrot és lehet kézzel is enni. Az egészet pedig megkoronázhatja egy jó kis torta vagy komolyabb desszert. Mármint, ízében legyen komolyabb, ne az elkészítésében :)

Nagymamám erre biztosan azt gondolná, hogy ez nem is normális ebéd, pláne nem vasárnapi, de mivel a családunk szereti az olasz kajákat és életstílust is, gondoltam, miért ne legyen egy rendhagyó vasárnapunk? Húsleves, pörkölt és rántotthús nélkül már nincs is vasárnap? Hiszen itt a tavasz, jól esik friss zöldségeket enni, de azért legyen kiadós és legyen beszélgetős, ne arra kelljen figyelni, hogy pörköltszaftos lesz-e a ruhánk vagy a terítő...

Sosem felejtem el pl. azt a nyaralást, mikor vasárnap parikás krumplit készítettünk szabad tűzön egy kedves baráti családdal. Hihetetlenül jólesett mindenkinek, közben volt idő nevetgélni, ugratni egymást és élvezni azt, hogy együtt alkotunk. Aztán a szokásos esti hazatelefonálásnál Nagymamám teljesen ledöbbent, hogy mit ebédeltünk, még meg is sajnált minket, hogy nem tudtunk rendesen enni a messzi távolban :)

Nem is avattam be senkit az előkészületekbe, csak Fatert és természetesen az Öcsémet, szerencsére ők díjazták az ötletet, és a bevásárlást is együtt intéztük.

Úgy gondoltam, jól előkészíthető fogásokat kéne bevetnem, így a következőkre esett a választásom:

Sültpaprikakrém (ajvár), körözött, frissen sült kenyér (azt hiszem, ez überelhetetlen, már ha jól sikerül, ezért szeretnék biztosra menni és dagasztás nélküli kenyérrel próbálkozom, így egész éjszaka kelhet), újhagymás, aszalt paradicsomos rántotta (Anyu csinált nekem nyáron aszalt paradicsomot, szerinte ők nem fogják megenni, na majd most kiderül), caprese, vegyes ízelítő (olajbogyó, sonka, fetasajt, marinált sültpaprika, marinált fokhagyma, fekete-erdei sonka, serrano sonka), valamint gombás-pórés csirkemellnyársak, petrezselymes-citromos krumplisaláta és csokimousse-torta, de ezt már nem mi készítettük, hanem Fater :)

Mivel nem nagy ördöngősség, következzenek a receptek, először azok, melyeket előző este előkészítettem:

Sültpaprikakrém
3 db piros (szezonban kápia, de most nincs, ezért kaliforniai) paprika
1 szál újhagyma
só, bors
1-2 szem paradicsom esetleg

A paprikákat 200°-os sütőben vagy serpenyőben egészben megsütöm. Időnként megfordítom, hogy minden oldala feketére süljön és mindenképp bekapcsolom az elszívót. Ha elkészült, zacskóba, vagy tálba teszem, lefedem és kb. 10 percet hűlni hagyom. Ha türelmetlen voltam, és nem vártam meg, míg szénfekete lesz, akkor előbb magamra vetek, majd hagyom még puhulni a fedő/zacskó alatt. Ekkor azonban nem lesz olyan füstösen édes íze. Szóval, nyugi, nem gyullad fel a konyha. Azért ne hagyjuk magára. És nem, a forró paprika nem égeti ki a zacskót, nyugodtan beletehetitek :) Leszedem a héját, lefejtem a csumájáról a paprikahúst és tálba teszem. Lesz némi leve is, ezt felfogom, a későbbiekben még jól jöhet. Elvetemültek meg is ihatják. Közben az újhagymát a paradicsomokkal kissé megpárolom. Itt jöhet bele egy fokhagyma annak, aki megeszi - itt most a család kénytelen volt nélkülözni az én undorom miatt, de nem panaszkodtak. Ha van, tehetünk bele még padlizsánt, esetleg cukkinit, mindenféle színű paprikákat, illetve csípősen is készíthetjük. Amit én készítettem, az egy natúr változat, ebben csak a paprikát lehet érezni. Mindent beledobálunk a turmixgépbe és összeturmixoljuk, a félretett paprikalével higítunk rajta a kívánt állag eléréséig. Ne mixeljük túl krémesre, ennek darabosnak kell maradnia. Betesszük a hűtőbe és kész.

Körözött
50 dkg túró
kb. 3 nagy ek tejföl (ez egy kis doboznyi mennyiség)
só, köménymag, pirospaprika, friss újhagyma vagy snidling ízlés szerint

Összekutyul, hűtőbe tesz. Ez is kész. Nálunk sima túróból készül. Nincs apelláta.

DNK avagy dagasztás nélküli kenyér
Ha jól emlékszem, a Mindmegettén-nál láttam először, legalábbis ekkor döntöttem el, hogy én ilyet fogok sütni. Azóta már szinte minden gasztroblogban találkoztam vele, nyálcsorgatóan gyönyörűek, íme az a fajta, amit leggyakrabban készítek:

75 dkg liszt
1 ek porélesztő/ fél kocka friss élesztő
1 ek cukor
2,5 tk só (nálam most ez is 1 ek lett)
6 dl folyadék (most 5 dl víz, 1 dl tej)

Mindent kimérek egy nagyméretű keverőtálba, fakanállal összekutyulom, épp csak addig, míg a folyadék eloszlik a szárazanyagokon és már gyúrni-dagasztani kellene. Ekkor még nagyon ronda szegény és jócskán lisztes is, nem kell megijedni, a kelesztés után szépen elrendeződnek az erőviszonyok.
Ráborítok két konyharuhát és kiteszem a konyhapultra. Másnap reggel (kb. 12-13 órát dolgozott) lerántom a leplet és örömmel látom, hogy most már egészen massza állaga van, lyukacsos, leginkább egy jó nagy adag kovászra emlékeztető szaggal és kinézettel bír. Fakanállal körben elválasztom az edénytől, erre megsértődik, de aztán békén hagyom, nehogy túlságosan összemenjen. Begyújtom a sütőt 250°-ra és beteszek egy ovális jénai tálat fedővel együtt. Mikor felforrósodott, kiveszem a jénait, belezuttyantom a tésztát - ahogy esik, úgy puffan, higgyétek el, szép lesz), rárakom a fedőt és beteszem a sütőbe. 30 percre magára hagyom, akkor már szépen a duplájára emelkedik és terjengő illatával jelzi, hogy itten most kérem szépen kenyér sül! Alig bírom kivárni, de ekkor még csak leveszem a fedőt és visszatolom, újabb min. 20 percre, majd Öccsel megszavazunk neki még 10 percet, a kellő szín elérése érdekében. A kész, gyönyörű, ropogós héjú kenyeret néhány perc fedő alatt töltött pihenés után egy mozdulattal kiborítom egy deszkára, letakarom konyharuhával és hálát adok annak, aki kitalálta és megosztotta az internetes társadalommal :) Összesen tehát egy órát sül, ezalatt az alábbiak készültek el.

Petrezselymes krumplisaláta
1,5 kg krumpli
1 csokor friss petrezselyem, zeller, kapor vegyesen
só, bors, csombor, bazsalikom, kevés édesítő
2 citrom leve
kb. 1 dl olívaolaj
opcionálisan 1 ek mustár

A krumplit héjában megfőzöm. Aki előrelátó és újkrumpliból készíti, annak könnyű dolga van, mert hamar elkészül és tutira nem marad kemény, ráadásul pucolni sem kell. Nos, mi nem voltunk ilyen előrelátóak, ezért mi pucoltunk és kockáztunk, majd a még meleg krumplit leöntöttük a zöld mártással és jól összekevertük. Egy kis mustár jót tesz neki, ha nem elég pikáns a citromunk, illetve, aki szeretné, a kész, bekevert krumplit meg is piríthatja kicsit. Mi ennyit nem szórakoztunk vele, de mivel maradt elég (krumpliból mindig kicsit túllövünk a célon), abból már ez a változat készül. Ez is készen van, hidegen-langyosan egyaránt kellemes, nem nehezíti el a gyomrot.

Gombás-pórés csirkenyársak
2 egész csirkemell
500 g csiperkegomba
2 szál póréhagyma, vagy 4 szál újhagyma
só, bors, csombor (borsikafű)
olívaolaj

A csirkemelleket felkockázom, a pórét kisujjnyi vastag karikákra vágom, míg Öcs a gombát óvatosan megmossa. Szerez kb. 25-30 cm hosszú hurkapálcikákat és elkezdjük felfűzni a hozzávalókat a nyársra, a lényeg, hogy a két végén egy-egy gombafej legyen. A kész nyársak minden oldalát megsózzuk-borsozzuk, csomborozzuk, majd rápakoljuk egy tepsire, meglocsoljuk olívaolajjal és megsütjük. Időnként megforgatjuk. Legközelebb úgy fogjuk csinálni, hogy az olajba keverjük a fűszereket, így egyenletesebben és gyorsabban rákenhetjük a nyársra. Próbáltuk vaslapon is sütni, de mivel a gombák nyersen nagyobbak voltak a csirkénél, nem sült egyenletesen, ezért döntöttünk a tepsi mellett. 180°-on kb. 20 percet sültek.

Petrezselymes-aszalt paradicsomos rántotta
14 tojás
1 csokor petrezselyem
5-6 szem aszalt paradicsom
só, bors
kevés újhagymazöld

A szokásos módon rántottát készítünk, a végén beletesszük a zöldeket és az apróra kockázott paradicsomot, majd rövidesen tálaljuk.
Mivel ezt Öcs vállalta be, ezért nem a szokásos módon készült, ő ugyanis nem töri fel a tojásokat, ízesíti és villával elhabarja, majd így egyszerre tölti bele a serpenyőbe, hanem egyenként üti a serpenyőbe a tojásokat...Végülis, ő mosogatott, úgyhogy érthető, hogy spórolt az edényekkel :) A végeredményt tekintve nincs sok különbség, viszont ezzel a módszerrel gyorsan, határozottan kell a tojásokkal dolgozni. Az ő hatalmas kezeivel ez nem nagy kunszt :)

Caprese
2 csomag mozzarella
3 szem paradicsom
bazsalikom
olívaolaj

A sajtot és a paradicsomot felkarikázzuk, felváltva elrendezzük a tálon. Megszórjuk bazsalikommal, öntünk rá egy kis olajat és ez is kész.

Most már csak a vegyes ízelítőhöz kellett kipakolgatni a sok finomságot, kivéve a marinált fokhagymát...Ehhez először Öcsnek ki kell bontogatnia a sok üvegcsét, ugye, milyen jól jön ilyenkor egy erős férfikéz :) Majd készségesen leszedi a magasan lévő tálakat, tányérokat a tálaláshoz...

Aztán lehet teríteni, mindent kipakolni, a kutyát megdicsérni, amiért nem kóstolt bele semmibe és hívni az ünnepeltet az asztalhoz :)

Majd szépen nekiállhatunk és jóízűen falatozhatunk, míg minden el nem fogy... Higgyétek el, elég tartalmas.
Utána jólesik egy kávé, a már említett Csokimousse-tortával, amiről Fater gondoskodott.
Na, ez a brunch tényleg olyan volt, amilyennek elképzeltük, amilyennek lennie kellett!

Remélem, ebből is hagyomány lesz és sokszor ücsörgünk vasárnaponként a teraszon egy hasonló menüből falatozva!

Anyák-napi menü: főétel

Köszi, hogy visszajöttetek :)

Szóval, az Anyák-napi, öcsémmel együtt alkotott meglepetés-menü második és egyben fő tagja a

Tavaszi újhagymás-sajtos csirketekercs zöldséges tepsis burgonyával és friss zöldsalátával

Elég hosszú neve van, akár valami minisztérium is lehetne, de minimum misztikum - ahogy egyik régi kedves barátom mondaná. De azért, ha praktikusan nézzük a dolgot, a csirkemell feltekerésén kívül semmi extra nincs benne - már ha ezt extrának lehet nevezni :)

Adott egy jó adag csirkemell. A mellek már felezve érkeznek hozzám, vertikálisan. Minden mellet három szeletre vágok (horizontálisan, de hülyén hangzik! de hát vannak itt mérnökök is, ugyebár :)). Ebből kettő kb. ugyanolyan, a harmadik kicsit kisebb, a csirkemell természetes (!) domborulataiból adódóan (ezek kérem, nem műcicik, tehát nem szabályosak). Az lesz a fél adag. Meg a repeta. Vagy a gyerekadag. Kinek mi.

A hússzeleteket óvatosan kiklopfoljuk. Erre a hangra elméletileg beszaladna Titi, a macsek, mert tudja, hogy nyers husi van kilátásban. Az öcs (illetve báty, mert rendszeresen lehugiz, mióta túlnőtt a fejemen, szóval már jó ideje) ilyenkor a fél adagból adna a macskának is, aki ezt követően lelép a színről - elmegy aludni :) De mivel Titi az egész műveletet átaludta, félretettük neki a husit, majd megeszi, ha végre feltápászkodik délután.

Eredetileg spenóttal szerettük volna bélelni a csirkét, de nem kaptunk sajnos, így maradt az újhagyma, amit felkarikáztunk és nagyobb daraborkra vágott friss petrezselyemmel összekevertük.

A sóval-borssal befűszerezett csirkemellszeleteket beborítom a fenti zöld cuccal, Öcsém megszórja egy kis bazsalikommal, majd mozzarellát tépkedek/vágok rá, turbózhatnánk egy kis gorgonzolával vagy más kékpenészes sajttal, parmezánnal vagy reszelt füstölt sajttal is (ez esetben nem karaván, mert az túl száraz és nem olvad el rendesen, hanem pl. sima füstölt trappista), de ezt mi most kihagytuk. Ilyenkor sajnálom, hogy nálunk a sajtválaszték még mindig nem elég széles, mert szívesen kipróbálnám mással is. Na meg persze aranyárban van, amit nem sajnálok a sajtkészítőktől (Boldogok a sajtkészítők, mert övék a mennyek országa - de miért emeli ki a sajtkészítőket? Miért nem úgy mondja, hogy az összes tejipari készítménnyel foglalkozó kisparosé lesz a mennyek országa? - a Brian élete c. klasszikusból), de azért a többi embernek is rendes fizetést kéne adni... Persze, ez is azért van, hogy ne zabáljunk, hanem élvezzünk minden falatot - nem magáért az élvezetért, hanem azért, mert drága volt...szomorú.

Node, mivel a sajtkészítők elméletileg boldogok :), óvatosan felgöngyöljök a csirkénket, ha kell, megtűzzük fogpiszkálóval vagy hústűvel. Mikor már az utolsó pár csirketekercsen ügyködtünk, az Öcs megkérdezi, hogy:
- Te hugi, szerintem ez a cucc nem lesz sz.r? (jókat feltételez rólam, nem???)
- Az attól függ, mennyire szépen szórod rá a bazsalikomot. Na gyerünk!

A kész tekercseket kevés olaj-vaj keverékén addig sütöm, míg a hús kérget nem kap. Ezt nevezik elősütésnek, leginkább a sült-párolt, illetve alacsony hőfokon sült húsok készítésénél használják. A hús kérge hirtelen sül meg, így lezárja a húsban lévő nedveket, amelyek így a húsban maradnak és a hosszabb párolást, sütést követően biztosítják a kész étel omlósságát. Amikor minden tekercset körbesütöttünk, átpakoljuk egy tűzálló tálba, vagy magasabb peremű tepsibe (akinek van sütőben is használható serpenyője, annak egyszerűbb dolga van, egyszer nekem is lesz egy ilyenem), megszórjuk ízlés szerint bazsalikommal, újhagymával és petrezselyemmel, tépkedünk rá néhány falat mozzarellát és ültetünk köré néhány szem koktélparadicsomot, majd a tepsit betoljuk a 200°-os sütőbe (sima fokozaton) kb. fél órára. Hozzáteszem, hogy Anyu sütője másként süt, mint az enyém, én valószínűleg max. 180°-on sütöttem volna. A teteje legyen szép piros, de ne száradjon ki a hús. Ha valaki zsírosabban szeretné, baconnel is burkolhatja, ez esetben az elősütést követően lazán körbetekerjük a szalonnával és úgy tesszük a sütőbe.

A körethez megpucoljuk és vékonyan felkarikázzuk a burgonyát, cukkinit, paradicsomot. Az utóbbi kettőt nem pucoljuk, csak úgy egyszerűen felkarikázzuk. Egy vékonyan kiolajozott tepsiben szépen egymásra rétegezzük őket úgy, hogy alul egy réteg krumpli legyen. A rétegeket megsózzuk, bazsalikommal fűszerezzük. A végén megszórjuk egy kis újhagymával-petrezselyemmel, vagy amivel akarjuk, majd ez is megy fedővel együtt a sütőbe, ahol kb. 50 percet sül. A sütés vége felé leszedjük a fedőt és rápirítunk. Mivel mi megcsúsztunk, ez a fázis gyakorlatilag kimaradt, illetve annyira rövid ideig tartott, mintha nem is lett volna. Majd legközelebb.

Közben összedobjuk a salátát, melybe kerül jégsaláta - a sima épp elfogyott -, félbevágott koktélparadicsom, olívaolaj és balzsamecet. Kész.

Mindent kipakolunk a teraszra és jóízűen elfogyasztjuk!

Remélem, hagyomány lesz belőle és jövőre is így ünnepeljük az Anyák napját!

Anyák napi meglepetés-menü

Anyák napja alkalmából az Öcsémmel készítettük a vasárnapi ebédet. Valami könnyen, gyorsan elkészíthető menüre gondoltunk, rántott hús és húsleves kizárva - azt úgysem tudnánk überelni. Szempont volt még, hogy olyan kaják legyenek, amit tényleg ketten csinálunk, tehát négykezes mutatvány, illetve amit esetleg később, egyedül is el tud készíteni.

A dolog kifejezetten Anyák-napi része az volt, hogy mi főzünk, a menünek viszont a szülinaposok (4-ből 3 :)) ízléséhez kellett igazodnia, így legfőképp kis csapatunk férfitagja döntött az ízek és textúrák vonatkozásában. A meglepetés-menü a következőképpen alakult:

Zellerkrémleves (kifejezetten az ő kérésére)

Tavaszi újhagymás-sajtos csirketekercs zöldséges tepsis krumplival és friss zöldsalátával

Csokoládéfelfújt (alias szuflé vagy soufflé, fordított ékezettel, de hát magyarok vagyunk, vagy mi a szösz, különben meg ezt már régen lefordították és semmi különös nincs benne, de manapság már egyre kevésbé fordítják le a külhoni kaják nevét, mert attól puccosabb avagy flancosabb...)

A zellerkrémlevest nem hiszem, hogy különösebben részleteznem kellene, ahogy én készítem kell hozzá zeller, ideális esetben zöldségalaplé, egyéb esetben víz, só, fehérbors, tejszín. Ha valaki ellensúlyozni szeretné a zeller karakterességét, az készítheti fekete borssal, ettől inkább csípős lesz. Ha nincs otthon tejszín, mehet bele kevés tej (mondjuk inkább 2,8% vagy 3,6%-os, bár ezekből is van kifejezetten vízízű és állagú), ettől hígabb lesz, úgyhogy ha tudjuk, hogy ezt teszünk majd bele a végén, akkor eleve kevesebb vízzel/alaplével engedjük fel a zellert. Tehetünk bele tejfölt a krémes és sűrű állagért, joghurtot, ez esetben petrezselyem és citrom mehet még hozzá, illetve ha más végképp nincs és nem kell a koleszterinünkre/alakunkra/testzsírszázalékunkra figyelni, akkor habtejszín, ennek ugyanis min. 30% a zsírtartalma, szemben a főzőtejszín kb. 2%-ával, egyébként pedig ugyanaz.

A zellert megpucolom, nem túl apró kockákra vágom, kevés olaj-vaj keverékén megpirítom és felöntöm az alaplével/vízzel. Kb. 5-8 perc múlva, mikor már kezdi magát és az ízét megadni a forró lének, sózom, borsozom és tovább főzöm, amíg teljesen puha nem lesz. Akkor leveszem a tűzről, pár percig hagyom hűlni, botmixerrel krémesre turmixolom ( a szomszédaink imádják, ugyanis általában este fél 9-9 körül szoktam kitatlálni, hogy akkor én holnap ezt vinném magammal ebédre, ezért a turmixolós fázis általában negyed-fél tízre esik. A sütőtöklevessel teli téli időszakot még jobban "imádják", mert annak a pucolása tovább tart és nagyobb adag is jön ki belőle, úgyhogy az egész folyamat hosszabb).

Ha szükséges, utánaízesítek és tejszínnel dúsítom. Nálam egy nagyobb zellerből kb. 3-4 L leves jön ki, ekkor már csak egy egész kevés tejszín kell hozzá. Ha bővebb lére eresztem, akkor inkább 5 L és ezt 3-4 napig eszem :) Olyankor zeller-uralom van! Még jó, hogy a kolléganők nem utálják a szagát! Na meg persze, az is jó, hogy a Férj szaglása nem túl kifinomult (éles?, lehet ilyet mondani?) és elvisel ilyenkor is. Télen a sütőtökleves váltótársaként, tavasszal csak úgy és a borsóra várva elég gyakran készül a konyhámban.

A többi receptet a következő bejegyzésben találjátok, úgyhogy gyertek vissza holnap is :)