Cseresznyés-barackos clafoutis

A lazulós hétvégére készült ez a finomság, mindeképpen clafoutis-t akartam sütni, ha már kedves férjuram megüzente blogon, hogy felment a sütési tilalom alól :) Persze azért csak módjával, ezért jól telepakoltam gyümölccsel ezt a könnyű sült pudingra emlékeztető finomságot. Tavaly is készült, akkor nagy kedvenc lett barackkal, és ha már a Férj hajlandó volt beáldozni a szent barackjából - mert kb. ez az egyetlen gyümölcs, amit szeret és a családi legenda szerint már három hetesen (!!!) elmajszolt egy egész szemet -, így én is felajánlottam némi cseresznyét :)

Az alaprecept Joanne Harris: A francia konyha c. könyvéből való, ezt variáltam. Mivel ez bevált, maradok ennél, bár szándékomban áll egy joghurtos verziót is kipróbálni, illetve a magyar tejespite is a listán van, barackízzel.

Hozzávalók:

3 szem barack apróra kockázva

20 dkg cseresznye, magozva

125 g liszt

50 g cukor

3 tojás

1 kk vanília kivonat

3 dl tej

1 dl tejszín

Egy piteformát kivajazok, ráborítom a gyümölcsöket, meghintem egy evőkanál nádcukorral. A lisztet elkeverem a cukorral. A tojást külön összekeverem a vaníliával, tejjel és tejszínnel. Hozzáadom a lisztet, összekutyulom és ráöntöm a gyümölcsökre.

160°-ra előmelegített sütőbe tolom (légkeverés) és 30 percig sütöm.

Nekem nagyon felemelkedett, majdnem kétszer olyan magas lett, kissé el is szontyolodtam, de hűlés közben szépen visszaesett.

Kihűlve érdemes fogyasztani, ekkor szépen lehet szeletelni. Édesszájúak porcukorral is megszórhatják, mi ezt most kihagytuk.

Ajánlok hozzá egy kis fröccsöt :)

Jó étvágyat!

Gombás cukkinileves gazdagon

Szeretem a leveseket, a Férj már kevésbé. Van egy kis szakácskönyvem, az Alexandra kiadó Egyszerűen jó c. sorozatának Levesek, egytálételek címmel futó példánya, ez a leves az ebben található recepet alapján készült. Cukkinis levest szerettem volna, de nem krémlevest - arra már kaptam egy másik tippet, hamarosan jön az is :) Valami csoda folytán minden volt itthon hozzá, mert kivételesen nem készültem előre, csak megvettem a zöldségesnél, amit megkívántam. Annyit változtattam, hogy került bele karalábé is, illetve én paradicsomlevet tettem bele sűrítmény helyett, így a folyadékok arányán is módosítottam.

Hozzávalók:

2 fej hagyma

2 ek vaj

1 közepes méretű zsenge cukkini

8 szem csiperkegomba (kb. 15-18 dkg)

3 dl paradicsomlé
1 fej karalábé

2,5 dl fehérbor
5 dl zöldségleves
1,5 dl tejszín
1/2 tk keményítő

só

bors

kakukkfű

bazsalikom

cayenne bors

ízlés szerint cukor

petrezselyem

Az apróra vágott hagymát üvegesre pároljuk a vajban. A cukkinit félbevágjuk, ha kell, kimagozzuk, félkarikára vágjuk. A gombát felszeleteljük, citromlevet csepegtetünk rá, majd hozzáadjuk a hagymához, megy hozzá a cukkini, esetleg fokhagymát adunk hozzá, felöntjük paradicsommal, majd a borral és kb. 1 órát főzzük. Hozzáadjuk a zöldséglevest, ízesítjük, hagyjuk felforrni, utánaízesítünk, majd belekeverjük a tejszínt.  Ha nem elég sűrű, adjuk hozzá a keményítőt. Belekeverjük a friss zöldfűszereket és tálaljuk.

Hidegen is, melegen is finom, nekem főleg hidegen jött be, vacsira, ami különösen praktikus nyáron.

A receptben találtam egy érdekes megoldást a fokhagyma használatára vonatkozóan. Azt írja, hogy a fokhagymát dörzsöljük el sóval, ezzel szórjuk meg a cukkinit és így tegyük a levesbe. Ezzel csak egy gond van: a kezem attól még átveszi a fokhagymaszagot, úgyhogy ennek alkalmazásától ezennel eltekintek :) Egyébként bármily meglepő, nekem nem hiányzott :)

Jó étvágyat!

Epres vajas keksz

Még mindig eper...bár ez már inkább maradékfelhasználás céljából készült, azért még számít, nem? Főleg, mivel szerintem pl. más bogyós gyümölcsből vagy almából is nagyon finom lehet. Bár, a nem ép bogyósokból lehet mondjuk gyümölcsöntetet főzni, a ráncosodó alma pedig nálunk a csincsilla-csajoké :)

Mindegy, a lényeg, hogy adva volt kb. 10 dkg eper, ami magában már nem lehetett túl finom. Csinálhattam volna belőle turmixot, de inkább valami kiadósabb nassban szerettem volna látni, amire rájárhatunk a lazulós hétvégén :)

Martha Stewart-nál találtam az eredetit, mert ugye, nekem is jár a napi keksz-hírlevél :) Strawberry shortcake cookies néven fut.

Íme az én változatom (1 bögre=2 dl):

10 dkg apróra vágott eper (akár dupla mennyiséget is tehetünk bele, nem rontja el)

1 tk citromlé

1 tk szárított menta

1/2 bögre + egy ek nádcukor a szóráshoz

2 bögre liszt

2 tk sütőpor

1/2 tk tengeri só

6 tk hideg vaj, felkockázva (kb. 12 dkg)

2/3 bögre tejszín

Az apróra vágott eperhez keverem a citromlevet, két ek nádcukrot és egy tk szárított mentát. A lisztet elkeverem a sütőporral, a maradék cukorral és a felkockázott vajjal, majd ujjbeggyel gyors mozdulatokkal összemorzsolom, de késes betétű aprítóval is csinálhatom. Hozzáadom a tejszínt, jól elekvereme, majd beleforgatom az epret.

Sütőpapírral vagy szilikonlappal bélelt tepsire evőkanálnyi halmokat adagolok, tetejét megszórom a félretett nádcukorral és 170°-ra előmelegített sütőben (légkeverés) 20 perc alatt aranybarnára sütöm.

Rusztikus kinézetű, békebeli hangulatot idéző, igazi teázáshoz, piknikezéshez való süti lesz belőle, mely a legjobb frissen, kihűlőben. Nem morzsálódik, egy hétig tartható el.

Jó étvágyat!

Zsíroskenyér de luxe

A múlt heti badacsonyi túra során gazdagabbak lettünk némi Szürkebaráttal az Imre pincéből - lényeges, hogy ő a saját borát árulja, nem pedig megveszi és aztán sajátjaként eladja.

Foci VB ide vagy oda, mi istenieket fröccsözünk :) Viszont ehhez a fröccshöz egyszerűen muszáj zsíroskenyeret enni, úgyhogy a hétvégén ezt ettük, méghozzá két teljes napig :) Nagymamám most biztos a fejét fogná, szegény gyerekek, csak zsíroskenyérrre futja nekik, még egy rendes pörköltet sem tudnak megengedni maguknak - hála drága új pénzügyminiszterünknek, akinek nyilván nics devizahitele... bezzeg Papa biztosan megveregetné a vállunkat, hogy igen, ez aztán már valami és mellénk telepedne falatozni :) Bár ők biztosan úgy gondolják, tízórainak vagy vacsorának még oké, na de ebédnek!!! Márpedig most ez volt a helyzet. És nagyon jól esett. Annyira, hogy vasárnap is ezt ettük. Gondolkodás nélkül.

Kiegészítettük egy kis körözöttel, vajon sült petrezselymes-kakukkfüves gombával és fehér típusú grillkolbászkákkal. Friss paradicsomot-paprikát ettünk hozzá, sok hagymát és természetesen fröccsöt!

Persze, az egész nem lett volna teljes, ha nem én sütöm hozzá a kenyeret, ami a jól bevált dagasztás nélküli volt.

Mivel kb. semmi dolgom nem volt az ebéd mégis kész lett, sütöttem egy clafoutis-t és egy kis vajas kekszet a maradék eperből.

Délután befutott Apósom, ő is megörült az uzsonnának, majd mikor mindent kipakoltam az asztalra, megkérdezte: Mi van itt, vendéget vártok??? :) Ááá, neeem, mindig így szoktunk enni :) Ja, most már értem fiam, miért vagy ilyen jól tartva :)

Vasárnap pedig Apu érkezett, ő fröccsöt is ihatott, majd anélkül, hogy tudta volna, felsóhajtott: Hú, ez olyan jó, hogy már csak egy kis zsíroskenyér hiányzik hozzá! Akkor már kenem is!

Nem hitte el, de akkor már meg kellett ennie :)

Szóval, ez amolyan apósos hétvége volt, fröccsel és zsíroskenyérrel. Csak lazán! Az egész hétvégénk ennek jegyében telt és nagyon jól szórakoztunk, bár elég tevékenyek is voltunk. Ergo, a jövőben is tartanunk kellene magunkat ehhez a szellemiséghez. Meg voltunk róla győződve, hogy jó hétvégénk lesz, úgyhogy az is lett.

És hogy miért rakom fel ide ezt a kihívást nem jelentő, recept nélküli ötletet? Hátha ti is szívesen falatoznátok belőle :)

Jó étvágyat!

Ricottás palacsinta eperrel

Még mindig eper...

Ez a palacsinta Anyósom érkezésére készült, mire megérkeztek az állomásról, a tésztát már összekutyultam és vártam, mikor jönnek már. Megkérdeztem, jöhet-e a palacsinta, majd lazán kivonultam a konyhába sütni meg epret vagdalni :) Közben persze Anyós nem bírt magával, nekiállt vasalni, azt hitte, tovább tart majd a palacsintagyártás, de mikor ezt meglátta, abba kellett hagynia és szépen nyugodtan leült, hogy elfogyassza a már-már klasszikusnak számító vasárnapi reggelink extra változatát.

Kb. február óta Nigella ricottás palacsintáját sütöm hétvégenként reggelire. Ketten el is pusztítjuk az egész adagot :) Bár nekem valahogy jobban esik hidegen, sajnos nem mindig marad... Nálam a palacsintasütés nagy dolog, de nem azért, mert nehéz elkészíteni. A suliban tanultam meg palacsintát sütni, nem is volt gond vele, de időnként annyit kellett sütni, hogy fejenként két serpenyővel is alig bírtuk, úgyhogy nagyon megutáltam. Ráadásul nem szeretem a sülő olaj szagát, a konyhám pedig nyitott, ezért azt már végképp nem tudom kiszellőztetni, szóval nem. Ha más süti, boldogan megeszem, leginkább másnap szeretem, mikor a szélei megkeményednek :) Pedig Mama nagyon gondosan elcsomagolta, de ugye, folyton rájártunk a kakaós palacsintára és mi nem csomagoltunk olyan gondosan, ezért a széle mindig kilógott :)

Anyutól kaptam egyszer szülinapomra egy helyes, kicsi palacsintasütőt - talán akkor költöztünk össze későbbi Férjjel - azzal a nem titkolt szándékkal, hogy süssek palacsintát annak a szegény, messzibe szakadt gyereknek :) Nos, mondhatni nem ért célt vele :) Évekig csak pakolgattam ide-oda a szekrényben, későbbi Férj pedig szerencsére inkább muffint kért, mint palacsintát...Aztán már beköltöztünk a kis közös lakunkba, midőn ő kitalálta, hogy palacsintát enne, majd meg is sütötte. Nagyon jól esett, de a pali már rég elfogyott, mikor mi még mindig azt szagoltuk, így tiltólistára került.

Ezért is örültem, hogy ennek a palacsintának nem kell olaj, de nem is ragad le a benne lévő zsiradéktól. Ráadásul túrós, ami nálam pluszpont. Így bármikor jöhet, nem véletlen, hogy Amerikában olyan népszerű ez a típusú pali, elkészítését a gyerekek és kezdő háziasszonyok is hamar elsajátíthatják. Azt viszont nem értem, hogy miért kell ebből is instant???? Borzasztó.

Eredetileg ricottával készül, de túróval is nagyon finom, az állaga túrótól függően kicsit darabosabb lehet, és elbír egy kicsivel több cukrot, vagy a végén nagyobb adag juharszirupot. Kipróbáltam már mézzel, nádcukorral, gyümölcscukorral, kristálycukorral és édesítővel. Még hátravan egy nyírfacukros és egy krémmézes próbálkozás, de eddig a legjobb nádcukorral és mézzel volt. Ha igazán finomat akarok és tutira megyek, akkor a receptben is közölt nádcukorral készítem.

Íme, ez a szombati, epres verzió:

25 dkg ricotta/túró

1 ek nádcukor (vagy 2 ek méz, ekkor mást nem teszek bele)
1 ek vaníliás cukor

2 tojás

8 ek liszt ( kb. 10 dkg)

1 kk sütőpor

2 dl tej

3 dkg olvasztott margarin
1/2 citrom reszelt héja

15 dkg eper

juharszirup ízlés szerint (sok)

citromfű

A ricottát vagy túrót villával áttöröm, hozzáadom a tojásokat, lazán kikeverem a cukrokkal/mézzel, belereszelem a citromhéjat, hozzáöntöm a tejet, a margarint, legvégül a sütőporos lisztet. Sűrű palacsintatésztát kell kapjak, félreteszem pihenni egy negyed órára.

A serpenyőt felforrósítom, takarék lángon tartom. A tésztából merőkanálnyi halmokat öntök a serpenyőbe, megvárom, míg szétterül - gyorsan teszi - és jöhet mellé a következő. A közepes palisütőmben kényelmesen 3 palacsintát tudok sütni. Az adagokat evőkanállal is mérhetjük, én kb. 2 evőkanálnyit szoktam egy adagnak venni.

Pár perc múlva a palik szélén buborékok keletkeznek, ez jelzi, hogy megfordíthatjuk. Ekkor már érezzük az illatát is, megfordítva pedig látni fogjuk, hogy a színe is ok, szép aranybarnának kell lennie. Ez az oldal is kap kb. két percet, majd tányérra pakoljuk, leöntjük juharsziruppal, megpakoljuk eperrel és citromfűvel.

Bármilyen gyümölccsel finom lehet, szezonon kívül pedig kitűnő lekvárfogyasztóvá léphetünk elő ezzel a palacsintával.

El tudom képzelni, hogy egy nyári estén lesütök két adagot és két napig ezt eszem ebédre :)

Nekem a Balaton a riviéra...

...napozni ott szeretek, a homokon.

Na jó, ez nem teljesen igaz, mert én a Riviéráért is odáig vagyok, ráadásul nekem a Buona sera is mást jelent, mint a Jó estét...:)

De azért nagyon szeretem ezt a számot, és a Balaton is jócskán hozzánőtt a szívemhez. És mi tagadás, egyszerűen gyönyörű, minden évszakban!

Szerencsés vagyok, mert apósomék révén mindig van hely, ahova mehetünk, ha a Balaton felé vesszük az irányt. Ráadásul minden évben legalább egyszer átmegyünk Badacsonyba és nekem ezek a kirándulások nagyon sokat jelentenek!

Tavaly három alkalommal is voltunk Badacsonyban, ami nálunk rekordnak számít, mivel összesen talán 5 hétvégét töltöttünk a Balatonon tavaly nyáron :)

Az idei első kirándulás most hétvégén volt és nem is akármilyenre sikerült! Péntek este érkeztünk a déli partra és reméltük, hogy másnap is olyan jó időnk lesz. Szombaton aztán kipattantunk az ágyból és gyors pakolás után a kikötő felé vettük az irányt, ugyanis ezek a kirándulások bizony hajóval történnek :)

Kitűnő szelünk volt, dőlt is a hajó rendesen, de pont ez volt benne a jó, úgyhogy  kb. egy óra alatt át is értünk Badacsonyba, ahol szépen gyorsan kikötöttünk.

Magával ragadó, ahol egyre közeledik, egyre hatalmasabb lesz a Badacsony, mire odaérsz, egyszerűen megbabonáz! Változatos, mély zöldjeivel, a környezetéből szinte kiugró fehérre meszelt házaival, tüchtig villáival szigorú, mégis kedves látványt nyújt.

Jó érzés messziről felismerni a Szeremley-villát, a Rózsakő éttermet, az alatta lévő étterem hosszú, narancsszínű ponyváját  és igen, a kettő között a kanyar után, igen, mi oda megyünk...hú, de magasan van még mindig :) Jókedvvel alaposan felvértezve indultunk tovább gyalogosan: Irány a hegy! Nem sok turistával találkoztunk, persze, kinek jutna eszébe háromnegyed kettőkor felcaplatni a hegyre? Hát nekünk :) Útközben szinte csak visszafelé tartó, vigyorgó társaságokkal találkoztunk. Iparkodtunk is fölfelé, ami nem a táv miatt kimerítő, hanem mert meredek és a kanyarok miatt nem látod, mennyi van még hátra.

Szerencsére mi már gyakorlottak vagyunk a témában, nem is igen mentünk az Imre pincénél tovább, mert idáig vagyunk kalibrálva...és persze azért is, mert bár voltunk már máshol is, kóstoltunk már máshol is bort, de Imre szürkebarátja számunkra az etalon :)

És a zsíroskenyér...hatalmas karéj igazi kenyér, a zsír finoman sózva, paprikázva, apróra vágott hagymával a tetején...hmmm...egyszerűen tökéletes!

Megnyugvással tölt el, mikor megpillantom a fák takarásában és már csak néhány métert kell megtenni odáig, mégis ezek a legnehezebbek. De aztán végre felérünk, belépünk a kapun, a sarokban boroshordóban leander, a padok között kisebb-nagyobb darálók, talicskában muskátli, fejünk felett szőlőlugas, körülöttünk fenyőfa, az egyszerű, fenyő asztalokon piros kockás terítő, és a bor szódával máris kint van az asztalon, mellé kisvártatva érkezik a már melített zsíros deszka.

Igen, ezért megérte. Minden verítékcseppet azért hullattunk, hogy Imre szürkebarátjával pótoljuk :)

Először természetesen tisztán vesszük magunkhoz a nedűt, majd jöhet a magyarok frissítője, a fröccs. A legenda szerint először a szódát töltjük a pohárba, rá a bort, mivel ha fordítva tesszük, a szódával elrontjuk a bort, így viszont csak feljavítjuk a szódát :)

Tapasztalatom szerint viszont frissítőbb lesz, ha "elrontjuk a bort", mert így a szóda dominál, fordítva viszont a bor letompítja a szóda buborékjait (egybubis lesz :))

Ha ezen problémán sikeresen túljutottunk, már csak azt kell eldöntenünk, hogy kisfröccs vagy nagyfröccs?

Időközben egyre többen bandukoltak felfelé nagy fújtatásokkal. Jött egy fiatal pár is, a csajszi megkérdezte: Ez az?, mire a srác: Nem, ez még nem az. Hát, mi meg kinevettük őket. Tudod, mit mondtam volna neked? - kérdeztem a férjemtől. És ő tudta: De, drágám, ez már AZ! :)

Miután kifújtuk magunkat, gondoltunk mindenkire, aki szeretne most velünk lenni, de nem lehet és megettünk-megittunk mindent, visszafelé vettük az irányt. Mindig elakad a lélegzetem, mikor lefelé menet megpillantom a tavat, hogy lehet ilyen gyönyörű! Mindig más arcát mutatja, mindig meg tud lepni. Ez a kanyar, ami felfelé annyira nehéz, különösen kedves :)

A pasik éppen tárgyalnak valamit:

A kikötőben:

Viszlát Badacsony!

Irány az előre!

Nagyon jó volt, köszönet illeti kedvenc Apósomat és a Férjet :)

Csodás csokis muffin eperrel

Levi sógor kedvéért, aki az én csokis muffinomat emlegeti a műtőben :) Levi sógor ugyanis ma államvizsgázik és a családi hagyományt folytatva orvos lesz. Azt egyébként nem tudom, miért zeng ódákat róla, hiszen nem volt túl sok alkalma enni belőle, de nagyon köszönöm neki ezúton is :)

Az új sütőmet, ami már majd másfél éve társam a konyhában, természetesen a jól bevált csokis muffinnal kellett felavatni. Összeköltözésünk idején ugyanis ez volt az első dolog, ami sikerült az albérletben lévő fokozat nélküli gázsütővel (értsd: csak full gázon működött, nem volt takarék vagy átmenet...). A legtutibb receptet az Ikeában kaptam egy nyitott konyhás bemutatón, ez volt a csodás csokis muffin. Rém egyszerű és mindig beválik, ráadásul könnyű megjegyezni. A mindentudó muffinos könyvemben - igen, nekem ez volt az első szakácskönyvem - ugyanis mindenféle bonyolult arányokkal adták meg a recepteket, az alaprecepthez képest mindig minden eltért, ezért ha változtatni akartam, sosem tudtam, miből mennyit emeljek-csökkentsek, ezért nem is volt kedvem kísérletezni. Ráadásul, ha pl. almáspitét sütöttem - az első Amerikai pite idején -, akkor a Férj megette, majd annyit dünnyögött hozzá, hogy: Jó, jó, de csokis nincs?

Szóval, a csokis muffin és én jó barátok lettünk, hétvégén ennek mindig kellett lennie, olyan volt ez nekünk, mint Papának a pörkölt vasárnap.

Aztán az új sütőmmel új korszak köszöntött be: lehetett pogácsákat, felfújtakat, leveles tésztát, piskótát sütni, így muffin helyett mindig valami más volt.

Az ominózus sütőavatást követően mostanáig nem is sütöttem benne muffint, ideje volt hát, hogy tanulásban és a napi robotban megfáradt oldalbordámat a jól bevált sütivel kényeztessem - és mivel volt olyan rendes és hozott epret (ami sajnos még nem az igazi, de azért örültem neki), az is került bele...

Csodás csokis muffin (12-14 db)
15 dkg liszt
1/2 cs sütőpor

2 tojás

15 dkg margarin
15 dkg cukor/ 3 ek méz
2 ek kakaó (én nagyon sötétet, magas kakaóvaj-tartalmút használtam, ebből kevesebb kell)
3 ek lekvár (eredetileg barack, de lehet málna, savanyú vagy akár eper is)
2 ek joghurt (opcionális, én szeretem a muffinban)
5 dkg csoki (néha kicsit több:)

6-7 szem eper, félbevágva

A liszthez keverem a sütőport és a kakaót. A margarint megolvasztom. A tojást felverem a cukorral/mézzel, hozzáadom a lekvárt, joghurtot, margarint, legvégül a lisztet. Lehet bele csokipasztillát vagy reszelt csokit is tenni, ezt a végén keverjük bele. Muffinformába kanalazom, mindegyik közepébe egy fél szem epret nyomok. 160°-on 15 perc alatt megsütöm. Kicsit hűlni hagyom, kiszedem a formából, majd hagyom teljesen kihűlni. Vigyázat, az eper forró!

Néhány jótanács, hogy a ti muffinotokról is ódákat zengjenek:

- Én szilikonos muffinformában sütöm. Van kicsi és nagy, de a legjobban a fent látható egy darabos recézett szélű formákat kedvelem, ezek úgy néznek ki, mint egy szilikonos muffinkapszli. Anno a Rossmann-ban vettem, a színe már nem a régi, mégis ők a kedvencek.

- Ha normál, teflonos formánk van, kenjük ki margarinnal és egy kicsit tegyük hideg helyre - akár a hűtőbe, amíg összeállítjuk a tésztát. Így tuti nem ragad bele a formába, de papírkapszlit is tehetünk bele, viszont akkor ráragad a sütire a papír.

- Külön vegyítjük a száraz és külön a nedves hozzávalókat, majd a nedveshez adjuk a szárazat és gyorsan, lapátoló mozdulatokkal összekeverjük. Nem kell teljesen simára keverni, néhol még lisztes marad, de így lesz jó. Ha túlkeverjük, netán állni hagyjuk, a tészta megszívja magát, tömör, lisztes lesz. Szóval, csak lazán, mintha dagasztás nélküli kenyeret kutyulnánk!

- Sokáig kérdés volt számomra, hogy a cukor vajon száraz vagy nedves, szóval melyikhez keverjem? Mármint, halmazállapotát tekintve a szárazakhoz sorolandó, ugye...találkoztam ilyennel is, olyannal is, számomra úgy sikerült jobban, ha a nedvesekhez soroltam és a tojással együtt vertem fel. Mióta mézet használok, ez már ugye nem is kérdés...

- Új sütő óta légkeverésen sütök szinte mindent. Őkelme mindent gyorsabban süt, mint átalában a többi, ezért nagyon figyelni kell rá. Az általam megadott hőfok tehát légkeverésre vonatkozik, ami kb. 20°-al alacsonyabb a normál sütési hőfoknál. Ha te normál módon sütsz, dobj rá még ennyit, és a sütés összidejéhez képest még kb. 1/5-el tovább hagyd, mint én tettem. Meg kell találni az ideális hőfokot a sütődhöz, ez minden ételre igaz, neked kell kitapasztalni, a legokosabb tehát, hogy sokat sütsz és figyeled, ahogy sül. Milyen jó nekünk, hogy a mai sütők már mind üveges ajtóval rendelkeznek, hogy kukkolhassunk :) Jó, mondjuk nagyanyáink nem is sütötték szakajtószámra a muffint a kemencében :)

- A muffinformákat 2/3-ig töltsük. Így van helye megemelkedni és szép gombafazont felvenni. A formától is függ, mennyire gomba, ill henger lesz az a forma...

- A sütő ajtaját ne nyitogassuk! Az első 10 percben emelkednek meg a sütik és ekkor kezd el megkötni, szilárdulni a szerkezete, ezért ha ekkor megzavarjuk, megijed és összeomlik.

- Ha soknak tartjuk a receptben megadott zsiradék mennyiségét, nyugodtan csökkenthetjük, akár egész minimálisra is. Egyszer elfelejtettem hozzáadni, nagyon gyorsan akartam villantani - persze jól beégtem, mikor Anyu be akarta tenni a kávéját a mikróba és szembe találkozott az olvasztott margarinnal, miközben a muffinok már sültek -, de végül egy teáskanálnyit tettem mindegyik tetejére. Így kb. 1/3-át használtam csak el a zsiradéknak, és megdöbbentem, mert így is nagyon finom volt, nem hiányzott belőle. Azóta kevesebbet használok. Viszont valamennyi kell bele és nem árt adni hozzá mondjuk egy kanállal több joghurtot, különben túl száraz, fojtós lesz a sütink - elvégre, a zsiradék a nedves arányt növelné, tehát pótolni kell.

Hajrá Sógi :)

Jó sütögetést kívánok!

Francia zöldspárgás lepény (pite, quiche)

Ez egy régi bejegyzés, még áprilisban, a spárga szezonban készült, mikor Anyuék nálunk jártak egy villámlátogatásra. A Nők Lapja Cafe-n láttam egy guszta összefoglalót a quiche-ről - ahogy a szerző, Mirelle nevezi - a franciák pizzájáról és ezzel el is dőlt a zöldspárga sorsa.

Furcsán hangozhat, de ezek után is kitartok amellett, hogy nekem a fehér spárga jobban bejön. Na, persze, én a fokhagymát sem szeretem, ezért ilyen eretnekségek is kitelnek tőlem :)

De a lepényhez direkt zöldet vettem, ó, ez ám a királynő, pucolni sem kell, szép is, egészséges is, meg  minden. Szóval, először készítettem egy alaptésztát:

20 dkg liszt

10 dkg vaj kockára vágva

1 tk só

1 tojássárgája

1/2 dl hideg víz

Kézzel gyorsan összegyúrom, de azért a vajdarabok szépen oszoljanak el a tésztában. Folpackba csomagolom a gombócot és hűtőbe teszem min. egy órára. Jelen esetben kb. két és fél órát pihent, mert Anyuékat vártuk és frissen akartam elkészíteni.

A sütőt előmelegítem 180°-ra (légkeverésen 160°). Kivajazom a piteformámat és a kinyújtott tésztát szépen belesimítom, elegyengetem, a túllógó széleket ráfodrozom. Villával megszurkálom és 10 perc alatt elősütöm. Aki szeretne igazán szépet, tegyen nehezéket (ababot, borsót) a tésztára, hogy ne púposodjon fel.

Közben felteszem a sós, cukros, citromos vizet forrni a spárgának. A spárgákat megmosom, lecsípkedem róla a levélkéket és eltöröm - ahol magától elpattan, az a fás-nem fás rész közti választóvonal. Friss spárgánál ez még eléggé lent van, ahogy "öregszik", veszít a nedvességből, fásul, a vonal feljebb kúszik. A friss sípokat a lobogó vízbe teszem, újraforrásig főzöm. Ezalatt a tészta is elősül. Habverővel kikeverem a krémet:

1 tojásfehérje

2 tojás

2,5 dl tej-tejszín/tejföl keverék, ha nagyobb a formánk, akkor kicsit több is lehet

só, fehérbors, szerecsendió

Ráöntöm a tésztára, megszórom ízlés szerinti kéksajttal (most gorgonzola) és ráfektetem a spárgasípokat. Megszórom sajttal, majd betolom a sütőbe, ahol az előírt 40 (!!!) perc helyett nekem 20 perc is elég volt ahhoz, hogy remegősre és pirosra süljön a lepény. Még forrón megettük, kísérőnek rosét ittunk hozzá, bár eredetileg almaborral terveztük - úgy is ki kell próbálni. Az almabort szerintem kifejezetten azért találták ki, hogy én megigyam, szinte bármihez, így ehhez a lepényhez is jó lehet. Mondjuk pörkölttel vagy halászlével még nem próbáltam, és ahhoz nem is nagyon menne, de pl. előtte vagy desszertként utána elképzelhető :)

A kéksajt pedig jó barátja a spárgának, gondolom ezzel a fehér is így van, de ennek még a végére kell járnom.
Másnap, hidegen kifejezetten finom,  némi hússal turbózva ebben a hőségben a pasik is jóllakhatnak egy-egy szelettel.

Jó étvágyat hozzá!

Epres tiramisú-szelet

Eredeti, ihletadó recept a Nők Lapja Konyha májusi számában, gyönyörű képekkel és receptekkel, de láttam már Eve&Apple-nél is egy nagyon gusztát, a végső lökést ez adta meg.

Viszont át kellett dolgozni, mivel Anyósom gyerekorvosként megélt már néhány szalmonella-fertőzést, így talán jogosan kerüli a nyers tojásos ételeket. Sebaj, akkor nem egészen tiramisú lesz, hanem mondjuk krém :) Előző nap előrelátóan lecsöpögtettem 2 nagy doboz joghurtot, mézzel elkeverve ebből lett a "görög joghurt". Kolléganőktől szülinapomra kaptam egy édes kis könyvet, a Good Food 101 Csábító desszert c. kiadványát. Már az első oldalon ezzel fogad: hogyan helyettesítsük a görög joghurtot és a créme fraiche-t? Nagyon tuti! És gyönyörűek a képek!
Szóval, az eredetihez képest, amiben szerepel tojás, mascarpone, tejszín és fehércsoki, nálunk csak a mascarpone és a tejszín maradt meg, görög joghurttal dúsítva. Mennyei! próbáljátok ki!

Hozzávalók (kb. 12 szelethez):

25 dkg mascarpone

20 dkg házi görög joghurt

20 dkg habtejszín

2 nagy ek méz

1 tk szárított citromfű

10 szem eper + a díszítéshez

2-3 dl tej

2 löttyintésnyi Sangria

1 ek méz
babapiskóta ( kb. 20 dkg, 20 db)

Kibélelünk folpackkal egy kenyérsütő-vagy őzgerincformát. A tejet kicsit meglangyosítjuk, felolvasszuk benne a mézet, ízlés szerint meglocsoljuk egy-két lötty Sangriával, majd ebbe a keverékbe szépen megmártjuk a babapiskótákat. Gyorsan kell vele dolgozni, a meleg tejtől hamar átázik és az nem jó! A formát szépen kirakosgatjuk a piskótával. Ezt követően összekeverjük a mascarpone-t a "gorog joghurttal", mézzel, citromfűvel. Közben Anyós felveri a tejszínt :), majd hozzákeveri a krémhez. Ezután a krém felét belesimítjuk a piskótával bélelt formába, csumájával felfelé beleállítjuk az eperszemeket és befedjük a maradék krémmel. A tetejét is kirakjuk tejbe mártott babapiskótával, majd a folpack lelógó széleit gondosan rásimítjuk. Mehet a hűtőbe, min. 2 órára. Nálunk a fagyasztóban csücsült egy fél órát, majd a hűtőben kb. kettőt, ekkor már nagyon szépen lehetett szeletelni.

Kivesszük a hűtőből, a folpack miatt könnyedén át lehet borítani egy tálcára/tányérra. Eperrel, esetleg tejszínhabbal, citromfűvel, mentával díszítjük.

Tipp: ha babapiskóták csak egyik oldalát mártjuk a mézes tejbe és a száraz részével lefelé rakjuk ki a formát, a szeletelésnél marad egy vékony roppanós réteg a tetején. Így viszont jó éles késsel lehet csak szépen szeletelni. Ha elázott a piskótánk, akkor mindenképpen ajánlom a fagyasztót, illetve még aznap fogyasszuk el, mivel folyamatosan tovább áztatja magát a krém nedvességétől!

Ja, és az igaz, hogy 12 szeletet simán ki lehet hozni belőle, de az is igaz, hogy ebéd után is meg lehet belőle enni 2 szeletet közvetlenül egymás után...

Jó étvágyat kívánok!

Kínai pulyka stir-fry - "kicit cipósz"

Szeretjük a kínai és ázsiai kajákat, de valahogy nem mindegyik jön be. Van egy-két jól bejáratott kajálda, ahova járunk, ahol nem csak az "európai", butított kínai menüket lehet enni, hanem mindig van valami különleges, valóban ázsiai stílusú étel is. Itt én mindig érdeklődöm, hogy a választott étel csípős-e avagy sem. Biztosan ti is szembesültetek már egy hasonló párbeszéddel:

- És ez a csirke csípős?

- Igen, cipósz, cipósz.

- Nagyon csípős?

- Neem, kicit cipósz.

- De azért csípős, ugye?

- Igen, cipósz.

Szóval, mindegy mit akarsz, csak vidd :)

Pénteken szembe találtam magam egy szép gyömbérgyökérrel. Gondolkodás nélkül ugrott a kosaramba - egyrészt, mert nem sűrűn találkozom vele - pláne, egy belvárosi CBA-ban -, másrészt, mert azonnal tudtam, ebből bizony kínai vagy ázsiai wok-os kaja lesz :)

A múlt csütörtök óta a Lidl-ben, vasárnaptól pedig az Aldi-ban is kínai hét van, be lehet szerezni a különféle szószokat, pasztákat. Mondjuk azt nem értem, hogy a vörös és zöld curry-paszta miért a kínai hét keretében kapható, de a lényeg végülis, hogy van.

A Lidl-ben kapható kínai tésztát nem ajánlom, az Aldi-sról nincs tapasztalatom. Legközelebb azt hiszem rizzsel esszük, mert semmi kétség, lesz folytatás!

Ehhez az ételhez nem kell túl sok különleges hozzávaló, de a friss gyömbér mindenképpen ajánlott - ne féljetek tőle, egyáltalán nem drága és kevés elég belőle, a maradékból főzhetünk még valami kínait, vagy készíthetünk belőle teát, főzhetünk belőle fagyit, lekvárt vagy kandírozhatunk is, ahogy azt Reninél láttam. Ami még nélkülözhetetlen, az a szójaszósz. Ebből már egész jó áron is minőségit lehet kapni, szintén sokáig elég, úgyhogy megéri. Illetve a rizsecet, ami szintén egyedi ízt ad a kajának. Ha mégsincs készleten rizsecetünk, helyettesíthetjük pl. fehérborecettel, a célnak megfelel, de csodát ne várjunk tőle.

Az ihletadó receptet Martha Stewart-nál találtam, ez a paprikás változat is nagyon guszta, a kápia paprika-szezonban mindenképpen ki kell majd próbálni. A stir-fry, vagyis  a wokban dobva-rázva sütés alapvető szabályai az alábbiak:

- mindenképpen wokban készítsük az ételt, dobáló, rázogató mozdulatokkal, ne nagyon kevergessük

- a wok legyen öntöttvas, első sütés előtt mindenképpen avassuk be

- először a wokot, majd a kevés olajat forrósítsuk fel (ez egyébként nagyjából minden serpenyőre igaz)
- nagy lánggal dolgozzunk - ne féljünk, hogy megég, ezért kell dobva-rázva sütni

- minden hozzávalót vágjunk fel és pakoljuk magunk köré, a wok felforrósításától kezdve felpörögnek az események, itt már nincs idő darabolgatni

- a hozzávalókat meghatározott sorrendben pirítsuk, majd vegyük ki a wokból és tartsuk melegen, csak a végén kerülnek össze az egyes alapanyagok

- ha ázsiai vagy rizstésztát használunk, kifőzhetjük az utolsó pillanatban is, viszont ha hagyományos tésztát vagy rizst készítünk, időben tegyük fel, a hús ne várjon a köretre!
- tálaljuk frissen, fogyasszuk el azonnal

- az ily módon készült ételben a zöldségek nagy része roppanós, ne várjuk el tőle, hogy vajpuha legyen, nem az a lényege
- wokban készült ételt hamar az asztalra varázsolhatunk, a legtöbb idő az előkészítéssel megy el, de higgyétek el, érdemes gyakorolni az egyes darabolási, szeletelési fogásokat, tehát minél több alkalommal elkápráztatni a családot!

Következzék az a mód, ahogyan én készítettem a hétvégén:

Hozzávalók:

 fél kiló pulykamell

3 szál sárgarépa

1 szál póréhagyma

3 szál újhagyma

nagyszemű tengeri só

frissen őrölt bors

3 ek szójaszósz

3 ek rizsecet / fehérborecet

1 ek keményítő (igény szerint)

kb. 1,5 cm gyömbérgyökér (1 tk apróra vágott gyömbér)

fokhagymagranulátum (vagy 2 gerezd fokhagyma)

1 erős zöldpaprika
1 tk chilipehely

1 tk ázsiai csiliszósz (opcionálisz, ill. igénytől függően lehet több isz, akkor nagyon cipósz lesz)

A pulykát csíkokra vágom, megszórom tengeri sóval, őrölök rá némi borsot, összekeverem, hogy mindenhol érje, majd félreteszem. Nekiállok a zöldséghalmaznak. Mivel a már említett döbröközi hagyma extra erős, a döbröközi újhagymánál sincs ez másképp, ezért előrelátóan a hagyma darabolását a végére hagyom. Különben is, még elpárolognak azok az erős illóolajok! A répákat megpucolom, kitalálom, mekkora gyufaszálakat szeretnék belőle és aszerint félbevágom vagy harmadolom. Ezekből hosszában szeleteket vágok (batonokra vágás), majd elfektetem és a julienne-nél vastagabb csíkokat, gyufaszálakat vágok. Így jó ropogós lesz, de a hossza miatt nem mászik le a villáról/pálcikáról. A gyömbért is megpucolom - de csak akkora darabot, amekkorára szükségem van -, apróra vágom, félreteszem. Ezt követően a pórét, az újhagymát és az erőspaprikát is felkarikázom. Jöhet a lényeg! A wokot felforrósítom, öntök bele egy ek. olívaolajat (autentikusan főzők és megszállottak szezámolajat), pirosra sütöm benne a húscsíkokat, kiszedem, félreteszem. Még egy ek. olaj, forrósít, jöhet bele a répa és a hagymák. Ezt is jól összesütöm, a hagyma össze fog esni, de a répa tartja magát. Akkor jó, ha a színük megváltozik, lágyul, barnává válik, kicsit karamellizálódik, mindehol bevonja az olaj és isteni illatot áraszt. Eközben egy edénybe mérek 3 ek szójaszószt, és rizsecetet/fehérborecetet, összevegyítem. A recepteben szerepelt a keményítő is, a biztonság kedvéért ezt is elkészítettm (1 ek keményítő 1 ek vízzel keverve), de legközelebb már nem adnám hozzá az egészet, mert nagyon összerántja a nedveket, leveket, ami ugye nincs sok a hirtelen sütés miatt. Viszont ez az ecetes szójaszósszal hozzájárul a kínai kajákból ismerős máz képződéséhez, ezért valamennyi kell. A zöldség közben kész, ezt is kiveszem a wokból és félreteszem. Jön a gyömbér, a fokhagyma (por), a chilipehely és az erőspaprika. Erre nagyon figyelni kell, nehogy megégjen! Érezni fogjuk, mikor jó, a fűszerek a hő hatására kiadják magukból illatukat, úgyhogy mikor kezdünk bódulni az ínycsiklandó illatkavalkádtól, akkor jó. Hozzáöntjük az ecetes szójaszószt, bele egy kevés keményítőt - legközelebb csak a felét teszem bele -, ha jó cipószra szeretnénk, akkor ízlés szerint még chilit vagy chiliszószt adunk hozzá, jól elkeverjük, majd jöhet a hús és a zöldségek. Alaposan összekeverjük és a jól időzített körettel - tésztával, rizzsel - azonnal tálaljuk.

A kínaiak "kreativitását" követve dúsíthatjuk földimogyoróval, ecetes gyöngyhagymával, mungóbab - vagy retekcsírával, készíthetjük gombával, bambuszrüggyel, piros és zöldpaprikával, káposztával, brokkolival, vagy amivel szeretnénk.

Legközelebb a szpeciálisz tésztát szeretném reprodukálni, az ugyanis nagy kedvenc nálunk. Ha van valami tippetek, tuti receptetek, légyszi írjatok!

Jó étvágyat!

Tejfölös-joghurtos eper

Először Max konyhájában találkoztam a tejfeles eperrel, aztán miután a szükséges hozzávaló is megvolt és elkészítettem, másnap Garffykánál is láttam. Nagyon egyszerű, gyors és finom édesség, mely nem utolsósorban alakbarát is. És bár a szakértők szerint a klasszikus tejfeles eperhez nem kell más, mint eper, porcukor és tejföl, bármi mással csak elrontanánk, nem bírtam megállni, hogy ne próbáljam ki joghurtosan :) Az már biztos, hogy nálunk ezentúl nem múlhat el május tejfölös eper nélkül!

Változatok, melyeket eddig kipróbáltam:

Eper

Citromfű

Méz

1/2-1/2 adag tejföl és joghurt összekeverve

mindezt addig folytattam, míg a hozzávalók elfogytak

Eper

Menta

Mézes görög joghurt

eddig ez a nyerő

Eper

Citromfű

Méz

1 kanál mascarpone

1 kanál tejföl

2 kanál joghurt

ez sem utolsó, főleg, ha hajlandóak vagyunk egy kanálkával áldozni a mascarpone-ból

A fentiek két adagot tesznek ki, van, aki tejfölösebben szereti, ezen arányoknál inkább az eper dominál, a joghurt a mézzel csak asszisztál a mennyei eperhez!

Ha az epretek nem elég ízes, egy csipet szárított (házi!) menta vagy citromfű szinte kiugrasztja belőle az ízét, életre kelti a gyümölcsöt! Innentől kezve akár magában is kitűnő csemege :)

Ínyenceknek egy pohár gyümölcsösen mély vörösbort vagy lambrusco-t ajánlok hozzá. Így már vacsoraként is megállja a helyét...

Hajrá, amíg a szezon tart - eperre fel!

Tortilla tekercs

Nem mondanám autentikusnak, és Fater most biztosan ingatja a fejét, de egyik szombaton ez volt az ebédünk. Gyors is, könnyű is, és azt pakolunk bele, amit csak akarunk - legalábbis, ha nem ragaszkodunk az eredeti változatokhoz - bocs, Fater, az a te asztalod :)

Minden hozzávaló kéznél volt, így indulhatott a tekercselés!

 

Tortilla lap (legközelebb ezt is én készítem)

saláta

paradicsom

paprika

uborka

olívabogyó/pepperoni (opcionális)

újhagyma

valami szósz

hús

sajt (opcionális)

A hús a következőképp készült:

fél kiló pulyka darált hús

2 szál újhagyma (a zöldje is)

1 szem paradicsom

1 kanál taco szósz (üveges, ha nincs, csípős paprikakrém helyettesítheti, ebben paprikakockák is vannak és magában egyáltalán nem finom)

só, bors, cayenne bors, chilipehely, kakukkfű, friss petrezselyem

kevés borsos olaj

Az olajon megpirítom a hagymát, majd a húst, sózom, borsozom, csípősítem chilivel, hozzáadom a paradicsomot, így párolom kb. 10 percet. Ekkor hozzáadom a tacoszószt (nem lesz olyan száraz) és a kakukkfüvet (nem szükséges, de mi szeretjük a pulykához) és cayenne borsot. Mostanában ez a kedvencem - természetesen a bors mellett és csakis azután.

Megszórom friss petrezselyemmel és félreteszem.

 

A zöldeket felkockázom, ill. felkarikázom. Apró darabokra vágom, hogy könnyű legyen enni.

Kikeverem a valamilyen szószt. Azért valamilyen, mert éppen a hűtő határozza meg a milyenségét. Ami most készült, a következőket tartalmazta:

taco szósz ( paprika, paradicsom, csípős és kicsit édes, sótlan és alapvetően ízetlen, ezekben zöldségkockák is vannak - önmagában elég szar, de húsokkal együtt jó, most ez is elfogyott és nem biztos, hogy veszek még)

csípős taco krém (darabos, ez olyan darált csípős paprikának néz ki)

tejföl

só, bors, cayenne bors

fokhagyma (naná, granulátum, de azért kellett, tényleg)

Összekutyul, szép pirosas beütése lesz. Kinézetre nagyon ártatlan, selymes szósz, de vigyázat,  elég tüzes! Nagyszerű volt.

Nálam általában a "valamilyen" szószok tartalmaznak csípőset és paprikát, tejfölös alappal. Lehetett volna még chilis-babos, vagy sült csirkefalatos, azt is szeretjük, de ahhoz is szoktam valamilyen szószt tenni, mert nagyon jót tesz neki.

 

A tortilla lapok mindkét oldalát forró, száraz serpenyőben megpirítom, a hőtől megpuhul, kisebb-nagyobb barnára sült hólyagok keletkeznek rajta, ekkor már készen áll a töltésre. A műveletet akkor kezdem el, amikor már minden elő van készítve. Nálam először salátadarabok kerültek rá, majd a hús, a zöldségkockák és bogyókarikák, erre a szósz és teker! Átlósan félbevágtam a tekercseket és szépen befaltuk az időmérő edzés közben :)

A maradékból vega tekercs készült nekem hétfőre, úgy is finom volt.

Ti hogy eszitek a tortillát?