Francia zöldspárgás lepény (pite, quiche)

Ez egy régi bejegyzés, még áprilisban, a spárga szezonban készült, mikor Anyuék nálunk jártak egy villámlátogatásra. A Nők Lapja Cafe-n láttam egy guszta összefoglalót a quiche-ről - ahogy a szerző, Mirelle nevezi - a franciák pizzájáról és ezzel el is dőlt a zöldspárga sorsa.

Furcsán hangozhat, de ezek után is kitartok amellett, hogy nekem a fehér spárga jobban bejön. Na, persze, én a fokhagymát sem szeretem, ezért ilyen eretnekségek is kitelnek tőlem :)

De a lepényhez direkt zöldet vettem, ó, ez ám a királynő, pucolni sem kell, szép is, egészséges is, meg  minden. Szóval, először készítettem egy alaptésztát:

20 dkg liszt

10 dkg vaj kockára vágva

1 tk só

1 tojássárgája

1/2 dl hideg víz

Kézzel gyorsan összegyúrom, de azért a vajdarabok szépen oszoljanak el a tésztában. Folpackba csomagolom a gombócot és hűtőbe teszem min. egy órára. Jelen esetben kb. két és fél órát pihent, mert Anyuékat vártuk és frissen akartam elkészíteni.

A sütőt előmelegítem 180°-ra (légkeverésen 160°). Kivajazom a piteformámat és a kinyújtott tésztát szépen belesimítom, elegyengetem, a túllógó széleket ráfodrozom. Villával megszurkálom és 10 perc alatt elősütöm. Aki szeretne igazán szépet, tegyen nehezéket (ababot, borsót) a tésztára, hogy ne púposodjon fel.

Közben felteszem a sós, cukros, citromos vizet forrni a spárgának. A spárgákat megmosom, lecsípkedem róla a levélkéket és eltöröm - ahol magától elpattan, az a fás-nem fás rész közti választóvonal. Friss spárgánál ez még eléggé lent van, ahogy "öregszik", veszít a nedvességből, fásul, a vonal feljebb kúszik. A friss sípokat a lobogó vízbe teszem, újraforrásig főzöm. Ezalatt a tészta is elősül. Habverővel kikeverem a krémet:

1 tojásfehérje

2 tojás

2,5 dl tej-tejszín/tejföl keverék, ha nagyobb a formánk, akkor kicsit több is lehet

só, fehérbors, szerecsendió

Ráöntöm a tésztára, megszórom ízlés szerinti kéksajttal (most gorgonzola) és ráfektetem a spárgasípokat. Megszórom sajttal, majd betolom a sütőbe, ahol az előírt 40 (!!!) perc helyett nekem 20 perc is elég volt ahhoz, hogy remegősre és pirosra süljön a lepény. Még forrón megettük, kísérőnek rosét ittunk hozzá, bár eredetileg almaborral terveztük - úgy is ki kell próbálni. Az almabort szerintem kifejezetten azért találták ki, hogy én megigyam, szinte bármihez, így ehhez a lepényhez is jó lehet. Mondjuk pörkölttel vagy halászlével még nem próbáltam, és ahhoz nem is nagyon menne, de pl. előtte vagy desszertként utána elképzelhető :)

A kéksajt pedig jó barátja a spárgának, gondolom ezzel a fehér is így van, de ennek még a végére kell járnom.
Másnap, hidegen kifejezetten finom,  némi hússal turbózva ebben a hőségben a pasik is jóllakhatnak egy-egy szelettel.

Jó étvágyat hozzá!