2010. május 21., péntek

Brunch - avagy vasárnapi villásreggeli


Na nem olyan hagyományos, ham&eggs-es, inkább olyan mindent bele-jellegű villásreggelire tessék gondolni és inkább a műfaj sajátosságai miatt neveztem el így.
Történt ugyanis, hogy a múltkori Anyák-napi meglepetés ebédet követően rohamtempóban sikerült csak elérni a vonatot visszafelé. Konkrétan, 13.45-kor vettük ki a felfújtat a sütőből és szervíroztuk a kertben. Szépen megeszegettük, majd én felpattantam átöltözni és jeleztem Faternak, hogy akkor most indulás, mert 14.11-kor indul a vonat és nem, nincs még jegyem :)
Szóval, a lényeg elsiklott. Nem volt igazán négykezes mutatvány és laza sem. Nem is tudtuk olyan ráérősen élvezni az ebédet, egymás társaságát és a jóidőt, és beszélgetni sem tudtunk már. Úgyhogy kollektíve megfogadtuk, hogy ha még egy ilyen alkalom adódna, úgy

1. nem csinálok reggelit és ebédet közvetlen egymás után, inkább lesz villásreggeli vagy csak ebéd
2. az Öcsém időben felkel és fel is ébred :)
3. nem szaladgálunk aznap spenótért
4. ha netán megcsúszunk, későbbi vonattal megyek vissza.

És már el is érkeztünk eme bizonyos alkalomhoz, mivel Anyu május második hétvégéjén ünnepelte a születésnapját :)

Persze nem tudott róla, hogy ismét náluk töltöm a hétvége egy részét, de a meglepetésnek mondjuk ez a lényege.

Szóval, kitörpöltem, hogy akkor legyen Brunch. Könnyű is és gyakorlatilag bármire rámondható. Villásreggeli kisanyo módra.
És nem utolsó sorban, a könnyű csipegetős, ebédnek is beillően fajsúlyos tizenegyórai kíméli a gyomrot és lehet kézzel is enni. Az egészet pedig megkoronázhatja egy jó kis torta vagy komolyabb desszert. Mármint, ízében legyen komolyabb, ne az elkészítésében :)

Nagymamám erre biztosan azt gondolná, hogy ez nem is normális ebéd, pláne nem vasárnapi, de mivel a családunk szereti az olasz kajákat és életstílust is, gondoltam, miért ne legyen egy rendhagyó vasárnapunk? Húsleves, pörkölt és rántotthús nélkül már nincs is vasárnap? Hiszen itt a tavasz, jól esik friss zöldségeket enni, de azért legyen kiadós és legyen beszélgetős, ne arra kelljen figyelni, hogy pörköltszaftos lesz-e a ruhánk vagy a terítő...

Sosem felejtem el pl. azt a nyaralást, mikor vasárnap parikás krumplit készítettünk szabad tűzön egy kedves baráti családdal. Hihetetlenül jólesett mindenkinek, közben volt idő nevetgélni, ugratni egymást és élvezni azt, hogy együtt alkotunk. Aztán a szokásos esti hazatelefonálásnál Nagymamám teljesen ledöbbent, hogy mit ebédeltünk, még meg is sajnált minket, hogy nem tudtunk rendesen enni a messzi távolban :)

Nem is avattam be senkit az előkészületekbe, csak Fatert és természetesen az Öcsémet, szerencsére ők díjazták az ötletet, és a bevásárlást is együtt intéztük.

Úgy gondoltam, jól előkészíthető fogásokat kéne bevetnem, így a következőkre esett a választásom:

Sültpaprikakrém (ajvár), körözött, frissen sült kenyér (azt hiszem, ez überelhetetlen, már ha jól sikerül, ezért szeretnék biztosra menni és dagasztás nélküli kenyérrel próbálkozom, így egész éjszaka kelhet), újhagymás, aszalt paradicsomos rántotta (Anyu csinált nekem nyáron aszalt paradicsomot, szerinte ők nem fogják megenni, na majd most kiderül), caprese, vegyes ízelítő (olajbogyó, sonka, fetasajt, marinált sültpaprika, marinált fokhagyma, fekete-erdei sonka, serrano sonka), valamint gombás-pórés csirkemellnyársak, petrezselymes-citromos krumplisaláta és csokimousse-torta, de ezt már nem mi készítettük, hanem Fater :)
Mivel nem nagy ördöngősség, következzenek a receptek, először azok, melyeket előző este előkészítettem:

Sültpaprikakrém
3 db piros (szezonban kápia, de most nincs, ezért kaliforniai) paprika
1 szál újhagyma
só, bors
1-2 szem paradicsom esetleg



A paprikákat 200°-os sütőben vagy serpenyőben egészben megsütöm. Időnként megfordítom, hogy minden oldala feketére süljön és mindenképp bekapcsolom az elszívót. Ha elkészült, zacskóba, vagy tálba teszem, lefedem és kb. 10 percet hűlni hagyom. Ha türelmetlen voltam, és nem vártam meg, míg szénfekete lesz, akkor előbb magamra vetek, majd hagyom még puhulni a fedő/zacskó alatt. Ekkor azonban nem lesz olyan füstösen édes íze. Szóval, nyugi, nem gyullad fel a konyha. Azért ne hagyjuk magára. És nem, a forró paprika nem égeti ki a zacskót, nyugodtan beletehetitek :) Leszedem a héját, lefejtem a csumájáról a paprikahúst és tálba teszem. Lesz némi leve is, ezt felfogom, a későbbiekben még jól jöhet. Elvetemültek meg is ihatják. Közben az újhagymát a paradicsomokkal kissé megpárolom. Itt jöhet bele egy fokhagyma annak, aki megeszi - itt most a család kénytelen volt nélkülözni az én undorom miatt, de nem panaszkodtak. Ha van, tehetünk bele még padlizsánt, esetleg cukkinit, mindenféle színű paprikákat, illetve csípősen is készíthetjük. Amit én készítettem, az egy natúr változat, ebben csak a paprikát lehet érezni. Mindent beledobálunk a turmixgépbe és összeturmixoljuk, a félretett paprikalével higítunk rajta a kívánt állag eléréséig. Ne mixeljük túl krémesre, ennek darabosnak kell maradnia. Betesszük a hűtőbe és kész.

Körözött
50 dkg túró
kb. 3 nagy ek tejföl (ez egy kis doboznyi mennyiség)
só, köménymag, pirospaprika, friss újhagyma vagy snidling ízlés szerint

Összekutyul, hűtőbe tesz. Ez is kész. Nálunk sima túróból készül. Nincs apelláta.

DNK avagy dagasztás nélküli kenyér
Ha jól emlékszem, a Mindmegettén-nál láttam először, legalábbis ekkor döntöttem el, hogy én ilyet fogok sütni. Azóta már szinte minden gasztroblogban találkoztam vele, nyálcsorgatóan gyönyörűek, íme az a fajta, amit leggyakrabban készítek:

75 dkg liszt
1 ek porélesztő/ fél kocka friss élesztő
1 ek cukor
2,5 tk só (nálam most ez is 1 ek lett)
6 dl folyadék (most 5 dl víz, 1 dl tej)



Mindent kimérek egy nagyméretű keverőtálba, fakanállal összekutyulom, épp csak addig, míg a folyadék eloszlik a szárazanyagokon és már gyúrni-dagasztani kellene. Ekkor még nagyon ronda szegény és jócskán lisztes is, nem kell megijedni, a kelesztés után szépen elrendeződnek az erőviszonyok.
Ráborítok két konyharuhát és kiteszem a konyhapultra. Másnap reggel (kb. 12-13 órát dolgozott) lerántom a leplet és örömmel látom, hogy most már egészen massza állaga van, lyukacsos, leginkább egy jó nagy adag kovászra emlékeztető szaggal és kinézettel bír. Fakanállal körben elválasztom az edénytől, erre megsértődik, de aztán békén hagyom, nehogy túlságosan összemenjen. Begyújtom a sütőt 250°-ra és beteszek egy ovális jénai tálat fedővel együtt. Mikor felforrósodott, kiveszem a jénait, belezuttyantom a tésztát - ahogy esik, úgy puffan, higgyétek el, szép lesz), rárakom a fedőt és beteszem a sütőbe. 30 percre magára hagyom, akkor már szépen a duplájára emelkedik és terjengő illatával jelzi, hogy itten most kérem szépen kenyér sül! Alig bírom kivárni, de ekkor még csak leveszem a fedőt és visszatolom, újabb min. 20 percre, majd Öccsel megszavazunk neki még 10 percet, a kellő szín elérése érdekében. A kész, gyönyörű, ropogós héjú kenyeret néhány perc fedő alatt töltött pihenés után egy mozdulattal kiborítom egy deszkára, letakarom konyharuhával és hálát adok annak, aki kitalálta és megosztotta az internetes társadalommal :) Összesen tehát egy órát sül, ezalatt az alábbiak készültek el.

Petrezselymes krumplisaláta
1,5 kg krumpli
1 csokor friss petrezselyem, zeller, kapor vegyesen
só, bors, csombor, bazsalikom, kevés édesítő
2 citrom leve
kb. 1 dl olívaolaj
opcionálisan 1 ek mustár



A krumplit héjában megfőzöm. Aki előrelátó és újkrumpliból készíti, annak könnyű dolga van, mert hamar elkészül és tutira nem marad kemény, ráadásul pucolni sem kell. Nos, mi nem voltunk ilyen előrelátóak, ezért mi pucoltunk és kockáztunk, majd a még meleg krumplit leöntöttük a zöld mártással és jól összekevertük. Egy kis mustár jót tesz neki, ha nem elég pikáns a citromunk, illetve, aki szeretné, a kész, bekevert krumplit meg is piríthatja kicsit. Mi ennyit nem szórakoztunk vele, de mivel maradt elég (krumpliból mindig kicsit túllövünk a célon), abból már ez a változat készül. Ez is készen van, hidegen-langyosan egyaránt kellemes, nem nehezíti el a gyomrot.

Gombás-pórés csirkenyársak
2 egész csirkemell
500 g csiperkegomba
2 szál póréhagyma, vagy 4 szál újhagyma
só, bors, csombor (borsikafű)
olívaolaj



A csirkemelleket felkockázom, a pórét kisujjnyi vastag karikákra vágom, míg Öcs a gombát óvatosan megmossa. Szerez kb. 25-30 cm hosszú hurkapálcikákat és elkezdjük felfűzni a hozzávalókat a nyársra, a lényeg, hogy a két végén egy-egy gombafej legyen. A kész nyársak minden oldalát megsózzuk-borsozzuk, csomborozzuk, majd rápakoljuk egy tepsire, meglocsoljuk olívaolajjal és megsütjük. Időnként megforgatjuk. Legközelebb úgy fogjuk csinálni, hogy az olajba keverjük a fűszereket, így egyenletesebben és gyorsabban rákenhetjük a nyársra. Próbáltuk vaslapon is sütni, de mivel a gombák nyersen nagyobbak voltak a csirkénél, nem sült egyenletesen, ezért döntöttünk a tepsi mellett. 180°-on kb. 20 percet sültek.

Petrezselymes-aszalt paradicsomos rántotta
14 tojás
1 csokor petrezselyem
5-6 szem aszalt paradicsom
só, bors
kevés újhagymazöld



A szokásos módon rántottát készítünk, a végén beletesszük a zöldeket és az apróra kockázott paradicsomot, majd rövidesen tálaljuk.
Mivel ezt Öcs vállalta be, ezért nem a szokásos módon készült, ő ugyanis nem töri fel a tojásokat, ízesíti és villával elhabarja, majd így egyszerre tölti bele a serpenyőbe, hanem egyenként üti a serpenyőbe a tojásokat...Végülis, ő mosogatott, úgyhogy érthető, hogy spórolt az edényekkel :) A végeredményt tekintve nincs sok különbség, viszont ezzel a módszerrel gyorsan, határozottan kell a tojásokkal dolgozni. Az ő hatalmas kezeivel ez nem nagy kunszt :)

Caprese
2 csomag mozzarella
3 szem paradicsom
bazsalikom
olívaolaj



A sajtot és a paradicsomot felkarikázzuk, felváltva elrendezzük a tálon. Megszórjuk bazsalikommal, öntünk rá egy kis olajat és ez is kész.

Most már csak a vegyes ízelítőhöz kellett kipakolgatni a sok finomságot, kivéve a marinált fokhagymát...Ehhez először Öcsnek ki kell bontogatnia a sok üvegcsét, ugye, milyen jól jön ilyenkor egy erős férfikéz :) Majd készségesen leszedi a magasan lévő tálakat, tányérokat a tálaláshoz...

Aztán lehet teríteni, mindent kipakolni, a kutyát megdicsérni, amiért nem kóstolt bele semmibe és hívni az ünnepeltet az asztalhoz :)



Majd szépen nekiállhatunk és jóízűen falatozhatunk, míg minden el nem fogy... Higgyétek el, elég tartalmas.
Utána jólesik egy kávé, a már említett Csokimousse-tortával, amiről Fater gondoskodott.
Na, ez a brunch tényleg olyan volt, amilyennek elképzeltük, amilyennek lennie kellett!



Remélem, ebből is hagyomány lesz és sokszor ücsörgünk vasárnaponként a teraszon egy hasonló menüből falatozva!


2 megjegyzés:

  1. Sok finomságot rittyentettél :)
    A sült paprika krémet mi is nagyon szeretjük.
    Sok boldogságot édesanyádnak!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépen köszönöm, köszönjük, mivel ez tényleg családi közös meló volt. És átadom neki :)

    VálaszTörlés