2010. április 19., hétfő

Ünnepi ebéd


A múlt héten a Férj névnapját ünnepeltük, kettesben, csendesen. Mivel hétköznapra esett, ezért aznap este csak egy kis desszertet készítettem, ami viszont nem úgy sikerült, ahogy én azt gondoltam, ezért ezt most nem is teszem fel, egyenlőre még kísérletezem vele.
Vasárnapra viszont ünnepi lakomát kért, ami nála egyet jelent a hússal :)
Körbenéztem hát a hűtő és a fagyasztó háza táján és nem tudtam szó nélkül elmenni a hatalmas méretű karaj mellett - ez igen, ez már hús, ennek örülni fog :)
Szóval, szombaton este a Férj kérésének megfelelően és Anyu tanácsát követve szépen bedörzsöltem a kiolvadt, zsírtalanított állatot mustár és tetemes mennyiségű bors keverékével, belehelyeztem egy méretének megfelelő fedeles edénybe, kapott egy kis olajat és kb. fél liter tejet. A végén megszórtam az általam nem kimondottan preferált fokhagymapehellyel, és jól lezártam, majd betettem a hűtőbe és elmentem aludni. Az előbbi "nem kimondottan preferált" nálam azt jelenti, hogy utálom, sajnos rosszul vagyok a szagától és képes vagyok abbahagyni az étkezést, ha szembetalálkozom egy darabka fokhagymával...Ne vessetek meg érte, tudom, hogy ha szétlapítom, pucolni sem kell és egyben ki tudom venni az ételből, de a szaga akkor is ott marad mindenen, amivel érintkezik. Szóval, nálam marad a fokhagyma granulátum vagy pehely. Viszont, mentségemre legyen mondva, kb. ez az egyetlen mű ízesítő cucc, amit használok - és ugye, a dolog természetéből adódóan ezt is csak módjával :)

Na de visszatérve a recepthez, vasárnap délelőtt - vagy dél körül, mivel vasárnap mindig ráérősen reggelizünk, szóval a lényeg az, hogy mikor úgy gondoltam, na most itt az idő - kinyitottam a fedelet és csalhatatlan jelét véltem felfedezni annak a biztos ténynek, hogy a fokhagyma bizony átjárta a néhai húsát...nem baj, ablak kinyit, hős vagyok, elvégre ez most a Férj ünnepi ebédje, úgyhogy hajrá! Gyorsan pucoltam és félbevágtam néhány piszok erős és nagyon picike döbröközi vöröshagymát, csatlakozott hozzá a sárgarépa osztag, répánként négyfelé oszolva :) és a kevés olajon hirtelen, nagy lángon elősütött karaj mellé meneteltek egy félbevágott citrom társaságában egy magas falú tepsibe. Az egész kapott még egy kis borsos olajat - gondolom, ez alapján már kiderült, hogy nagyon szeretjük a borsot - némi sót és pirospaprikát és ment a sütőbe, ahol alacsony hőfokon - légkeveréses 150°-on - melegedtek 20 percet, majd 180°-on sültek még egy órát, melyből az utolsó negyed órát már pucéron, fedő nélkül. Bele is pirultak rendesen, de szerencséjükre nem száradtak ki.
Közben a krumplikat megpucoltam, nagyobb gerezdekre daraboltam és szétterítettem egy másik, alacsony falú tepsin. Megszórtam őket sóval, borssal - naná! - rozmaringgal és az időközben 180°-ra hevült sütőbe toltam a karaj fölé. Kb. 40 perc múlva kivettem, akkor már nagyon szép piros-ropogósak voltak és levettem a husiról a fedőt a maradék 15-20 perces napozáshoz. Amikor már jónak gondoltam, lekapcsoltam a sütőt, kivettem a husit, ráfacsartam a megsült citromot és meglocsoltam a szaftjával. Ne ijedjetek meg a citromtól, kifejezetten jót tett neki, egyáltalán nem lesz tőle savanyú, inkább friss, pikáns. Visszatettem a krumplit a sütőbe, hogy melegen tartsam, amíg a hús szeletelhetőre hűl. Ez kb. 10 perc volt.

És akkor, még mielőtt elfelejteném - nézzétek el, totál kezdő vagyok -, jöjjön a recept:

Egészben sült karaj mindenféle földi javakkal

kb. 1,5 kg egész rövidkaraj (lehet hosszú is, gondolom, de örülök, hogy csak ekkora volt:)

A páchoz:
kb. fél liter tej, vagy amennyi ellepi a húst
bors
mustár
fokhagymapehely

6 szem aprószemű vöröshagyma (vagy 2-3 szem normál méretű, ekkor mondjuk negyedelve)
5 szál sárgarépa, negyedelve
1 szem citrom, félbevágva
bors
pirospaprika
borsos olaj

fél kiló krumpli - jól működik régi krumplival, ha újjal csináljátok, elég megdörzsölni és félbevágni a krumplikat
bors
rozmaring


Egyszerű balzsamecetes-olívaolajos zöldsalátával ettük.

Érdekes, de mintha a krumpliknak is fokhagymaszaguk lett volna, pedig nem is tettem hozzá! Vagy ez lenne a légkeverés átka? Sütni süthetsz benne többfélét, de átveszik egymás szagát? Érdekes...Pedig a tortának nem is volt fokhagymaszaga....Rejtély.

Nagyon nem tudtam gondolkozni rajta, mert gyorsan nekiálltam a sültpaprikás póréhagyma levesnek vagy póréhagymás sültpaprikalevesnek, még nem döntöttem el :) 
Legyen


Póréhagymaleves sült paprikával

1 szál póréhagyma
1 piros kaliforniai paprika
1/2 sárga kaliforniai paprika
2 közepes szem krumpli
1,5 liter víz
1 dl tejszín
só, bors

Egyszerű, ad hoc jellegű leves: a hagymát kevés, természetesen borsos olajon megpároltam, felöntöttem vízzel, hozzáadtam az apróra kockázott krumplit (kb. 1x1 cm, ennél apróbb ne legyen, mert nem lesz íze), sóztam, borsoztam. Mikor már majdnem megfőtt, hozzáadtam az előzőleg megsütött, héjuktól megszabadított paprikákat. Kb. 5 perc után lehúztam a tűzről, botmixerrel összeturmixoltam, utánaízesítettem és javítottam a színén egy kis tejszínnel. Ez viszonylag híg lett, mindenképpen pirítóssal fogom enni, ha sűrűbben szeretitek, akkor 1 liter folyadékot, ideális esetben zöldségalaplevet ajánlok.


Az elejtett megjegyzésre vonatkozó recept pedig hamarosan jön... Csak bírjátok megemészteni a szóáradatomat :)


1 megjegyzés:

  1. A Férj:
    Leginkább az egészben sűlt karajra szeretnék itt reagálni, a krémlevesek valahogy nem az én világom, ez van.
    Szóval a husi,(mert az tényleg elengehetetlen egy ünnepi lakomához) nagyon finom fűszeres és omlós lett, gondolom nem kell ecsetelnem, hogy nem tartott sokáig az elpusztítása némi savanyúsággal kísérve. Az italra itt most nem térnék ki, mindenki azt fogyasszon, amit egy ilyen fincsi kajához kíván. Próbáljátok ki, egyétek meg, még annak is ízleni fog, aki nem rajong a sertéshúsért. Jó étvágyat

    VálaszTörlés