Hogy miért indulok el a blogírás gondolom olykor rögös útján? Nem vagyok az a kifejezetten extrovertált típus, de időnként be nem áll a szám...főleg, ha olyan témáról van szó, amit magaménak érzek.
Kb. egy éve kezdtem gasztroblogokat olvasni. Ez idő alatt nagyon sok ötletet és inspirációt merítettem másoktól és elámultam a gyönyőrű képeken, a vicces bejegyzéseken és azon, hogy sokan milyen ügyesen be tudják osztani az idejüket. Ekkor úgy gondoltam, ilyen nekem sosem lesz, ugyan, mit tudnék én bárkinek is mondani? De aztán a sok ki nem próbált vagy átalakított recept között kezdtem elveszni, a férjem pedig szinte követeli a "régi", jól bevált kajákat és azzal szapul, hogy folyton újítok :) Egyszóval, itt az ideje, hogy rendszerezzem a receptjeimet, a tapasztalataimat, elsősorban saját magamnak. Fontosnak tartom, hogy összegyűjtsem a családi recepteket, hiszen van belőlük elég és nem szeretném, ha feledésbe merülnének.
És történt még valami, ami megadta a végső lökést: a múlt héten egy találkozón vettem részt a volt osztálytársaimmal és azt mondták, ők olvasnák. Pedig nem is tudják, milyen a főztöm :) Ráadásul, Kleschi emlékszik, mit meséltem neki tizenakárhány éve a Variegato cseresznyéről :) Kell ennél szebb dicséret?
Nos, röviden ennyi. A többi meg majd jön magától. Jó olvasást kívánok!
És egy kép a kisdádi erdőről, ami Tamási mellett található, és ahol legutóbb tavaly május elsején jártunk:
Szép napot kívánok, receptek hamarosan érkeznek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése