Majdnem Milliomos szelet

Először a Csokoládé - 600 recept c. sütiskönyvben találkoztam a Milliomos szelettel, majd néhány oldallal arrébb szinte ugyanaz a kép fogadott, feleannyi mennyiségekkel, Csokis-karamellás kocka címszó alatt. Aztán végiglapoztam az egész könyvet és szomorúan tapasztaltam, hogy az a 600 recept bizony inkább csak 300, de az is olyan, hogy kevés újat tud mutatni és ami újdonság, az sem feltétlenül jó. De azért bátor voltam és megsütöttem a Milliomos szelet néven futót. Ezt követően megfogadtam, hogy ez alapján soha többet nem készítek ilyet, de aztán kiderült, velem volt a baj, illetve a felhasznált alapanyaggal. Ugyanis ennek a sütinek az a lényege, hogy egy pőrén megsütött barnacukros majdnem omlóstészta alapra karamellszósz majd csokiréteg kerül, amit jó sok dermedés után szépen lehet szeletelni, nem mellesleg pedig észbontóan finom. Aki még nem próbálkozott vele, de szereti a Twix-et, annak mindenképp ajánlom, tekintve, hogy ízre kb. ugyanaz, a tészta puhább és több karamell, illetve csoki van benne, úgyhogy rossz nem lehet. Az én első próbálkozásom mérlege ez volt: száraz tészta, a sűrített tej nem akart besűrűsödni, ezért "normál" karamellel próbálkoztam, majd azt szószosítottam a másik doboz sűrített tejjel, fokozatosan adagolva, így aztán jóval kevesebb került bele, és ezért kevés lett a szósz, illetve nekem a megadott csokimennyiség is kevés lett, de ezt midőn rákentem a sütire, nem láttam és hát ugye, bízunk a receptben. Aha, na jó, akkor ezek után maradnak az ösztönök. A szeletelés, pontosabban tördelés-nyiszitelés után szemügyre vettem ezt a kis gnómot és elborzadtam.  Az eredmény egy klasszikus ronda, de finom süti lett, a rondasága szerencsére senkit nem riasztott meg, pillanatok alatt elfogyott a munkahelyemen és kértek még. Na, arra várhattok, gondoltam, hiszen az ilyesfajta kudarcokat úgy dolgozom fel, hogy jól kidühöngöm magam, az illető könyvet/újságot/egyebet mellőzöm egy időre, amíg megenyhülök, majd a jól elraktározott lehetséges hibákat elemezve addig kísérletezem, míg az eredmény olyan nem lesz, amilyennek szerintem lennie kellene.

Eljött ez a kísérletezős szakasz, mivel úgy gondoltam, amiért a kolléganők gondolnak rám, az a minimum, hogy sütök nekik még egy ilyet - ha már kérték. Szóval, nekiálltam a másiknak, a Csokis-karamellás kockának, aminél a tészta kicsit más, kevesebb süti is lesz belőle, de úgy gondoltam, ez esetben ez nem gond, mivel csak hárman-négyen esszük és bár rájuk férne, nem akarok én mindenkit felhízlalni :) A sűrített tejet mellőztem, tejszínnel próbálkoztam és a cukor helyett javarészt mézzel, aminek egyik okát már említettem, másrészről pedig a barnacukromat a hétvégén feláldoztam a Kakaós habcsóktortáért, egy névnapos ugyebár megérdemli az ilyen áldozatokat :) A tészta a Milliomos szelettel ellentétben zabpelyhes, ezért is gondoltam, hogy jó lesz. Aztán az a piszok molycsalád - amiről már azt hittem, kiírtottam, de sajnos valószínűleg csak téli álmot aludtak - keresztülhúzta a számításaimat, úgyhogy helyette zabkorpát használtam.

Mivel már annyit változtattam rajta, hogya könyv metodikája alapján ez már egy új recept de még mindig nem tökéletes, mert nem tudom szépen szeletelni, ezért elneveztem

Közalkalmazott-szeletnek (ami köztudottan nem milliomos)

Hozzávalók:

A tésztához:

100 g puha margarin

125 g liszt

20 g zabkorpa

25 g barnacukor

30 g virágméz

A karamellszószhoz:

200 g habtejszín (min. 30%-os, zsírszegény főzőtejszínnel ne próbálkozzatok)

40 g virágméz

50 g margarin

A csokihoz:

100 g tejcsokoládé

25 g étcsokoládé (nem csak az íze, hanem a textúrája miatt is)

A tésztához valókat gyorsan összegyúrjuk, belesimítjuk egy sütőpapírral bélelt tepsibe vagy sütőformába, nagyjából A5-ös méretű lesz, tehát kb. 20x13-15 cm. Nekem nincs ilyen kicsi formám, ezért a sütőpapírral képeztem az egyik oldalát a tepsiben. A tészta egyébként olyan, mint a vizes homok, megtartja magát, úgyhogy ez nem gond. 160°-on, légkeverésen sütöttem 10 percet - de tudjátok, az enyém gyorsan süt. A teteje aranybarna, de látszik rajta, hogy nem száraz, érdemes rákukkantani. Ha mégis kiszárad, ráfoghatjátok, hogy a Twix is ilyen :)

Közben összemelegítem a karamellszószhoz valókat. Kevergetem és mondogatom neki, hogy sűrűsödjön. Nem kell megijedni, ehhez idő kell. Ha tubusos, pláne cukrozott sűrített tejjel dolgoztok, hamarabb készen lesz, viszont ha tejszínesen, mint én, vagy Lidl-ben vett sűrített tejet használtok, akkor jóval tovább tart, de gondoljatok arra, hogy a dulce de leche is így indul és mégis milyen jó lesz a végére. Szóval, megéri várni. Vagy készíthettek először karamellt (víz és kevergetés nélkül), majd hozzá a margarin (ha vajatok van, ehhez megéri bevetni de vigyázz! fröcsköl és prüszköl), amikor azt is el tudtad keverni benne, jöhet apránként a tejszín vagy a híg, tejsűrűségű (!) sűrített tej. Így egy kicsit többb mindenre kell figyelni, de füstösebb, karamelles ízt kaptok. Viszont ehhez cukor kell, a méz nem jó.

A tésztát már rég kivettem, mikor még javában mantráztam a szószt. De közben lehet táncolni vagy világmegváltó beszélgetést folytatni életünk párjával :) Csak ne hagyjuk magára, mert megsértődik és odakap. Mármint a szósz. De végre az is kezd alakulni és olyan színre váltani, ami nekem tetszik, tejkaramella színű és ízű lesz :) De akkor még egy kicsit hagyjátok sűrűsödni, mert ha olyan türelmetlenek vagytok, mint én, akkor ti sem tudjátok majd szépen szeletelni a sütit. Ellenben kinyalogathatjátok a tejkaramellás lábost, ahogy mi tettük - itt kérem, van választási lehetőség, nem szigorú a recept :) Ha ez megvan, akkor a süti is nagyjából kihűlt, tehát ráönthetem a szószt és szépen elsimítom. Nem nagyon kell vele dolgozni, mert szépen terül, de sűrű annyira, hogy megtartsa a formáját. Azért itt jó szolgálatot tesz a sütőpapír-perem. Ezt most szépen megvárjuk, míg megdermed. Ez kb. 1-2 óra. Ha ezt nem várjátok ki, összefolyhat a csoki a szósszal, ami az ízén persze nem változtat, de még mindig ronda marad. Hűtőbe is tehetitek, de vegyétek ki, mikor a csokit kezditek olvasztani, hogy ne legyen olyan hideg, mert kicsapja a csokit vagy a pára miatt a karamell ledobja majd magáról és ismét elcsúszik a két réteg.

A csoki olvasztását vízgőz fölött végeztem, erről órákat tudnék mesélni, de majd talán máskor. A vízgőz akkor jó, ha azt éppen csak bugyogó víz képezi és a csokit tartalmazó edény alja nem érintkezik a vízzel, csak a gőzzel. Így nem főzzük, hanem melegítjük a csokit. Közben folyamatosan kevergetjük. Mikor már majdnem minden csokidarabka, vagy pasztilla elolvadt, lezárjuk a tüzet, és folytatjuk a keverést addig, míg a csoki hűlni és újból sűrűsödni nem kezd. Kicsit magára hagyjuk a gőzben, pár percenként átkeverjük. Mikor még meleg és sűrűn folyós lesz az állaga, rákenjük a karamellszószra és elsimítjuk. Ha gondoljuk, a kanállal, spatulával vagy villával különféle alakzatokat, mintákat rajzolhatunk bele vagy teljesen simára húzzuk a tetejét. Ha egyenletesek a rétegeink, akkor fog a legszebben mutatni - szerintem.

De az enyém nem ilyen lett, nem vártam ki a kellő időt (egy óra nem elég) és a hűtő is csak ma jutott eszembe. Hiába, ha az ember lánya este hétkor még nem tudja, hogy mit is süssön, de a sütő már megy és fél tízkor aludni akar menni, akkor bizony nem mindig tökéletes az eredmény. Legközelebb azt hiszem én is követem majd a saját tanácsaimat és bevetem a hűtőt...

Az ízére viszont nem volt panasz és mivel a lányok igazán rendesek, a kinézetre sem panaszkodtak - igazából ahogy láttam, olyan gyorsan tüntették el, hogy nem nagyon volt idejük nézegetni :) Vagy tévedek? :)
Nem is tudtam fényképezni, csak a maradékot meg a széleket...

És hogy miért lett a neve közalkalmazott-szelet? A munkahelyemen az egyik vezető szerint azért esik délután négykor az eső, mert az közalkalmazotti eső (fél ötig dolgozunk, akkor még bőven ki szokott tartani), szóval hogy jól elázzunk. Hát, kb. ezért. Mert megérdemeljük (inkább, mint az esőt).

Jó étvágyat!